Gazdás féreg vagyok

Hát nem volt sok eredménye Igaz Fülessel folytatott vitámnak – kár érte, érdekes dolgok is kisülhettek volna belőle. De hát ebbe fulladt:
  
  
  
  
  Nem, kedves olvasó, én egyáltalán nem élvezem, hogy kihoztam a jóemberből az állatot, de mivel érezhetően ott volt benne, jobbnak láttam, ha megmutatkozik. Kezdeti állapotában nem mindenki érzékelhette, de így látványosabb.
  Ha már nem lenne meg az a fórum, mire a kései olvasó idetéved, elmondom, mi történt. Hazugsággal vádolt, én pedig rácsimpaszkodtam, mint egy bulldog, és követeltem, hogy mondja meg, hol hazudtam. Nem volt hajlandó, csak egyre idegesebb lett. És elkövette sorban ugyanazokat a hibákat, amiket előtte számtalan vitapartnerem, és nyilván még utána is sokan.
  Gondolkodom, hogy milyen tanácsot adhatnék azoknak, akik a jövőben vitatkozni akarnak velem, de nehéz általános érvényű jótanácsot megfogalmazni. Először is a legpraktikusabb, ha igazuk van. Az nagyon sokat segít. Azonfelül csak annyit tudok mondani, hogy operáljanak érvekkel, és hagyják az olyan hülyeségeket, hogy „te hazudtál, te hazudtál”, mert nem fog működni, csak belekergetik magukat egy ugyanolyan örvénybe, mint Füles. A vége az lesz, hogy őrjöngő mocskolódásba kezdenek, én pedig szép nyugodtan fölkelek és odébb sétálok.
  Ronda dolog? Igen! Egyáltalán nem szeretem csinálni, de Füles is olyan emberke volt (a többedik a praxisomban), akinek kezdeti megnyilvánulásaiból a figyelmes fül kiérezte a szélsőséges felhangot; a veszedelmesebbik fajta szélsőségét, aki tagadni próbálja, hogy szélsőséges. Így legalább látszik rajta. Nagy dolgot nem csináltam, arrébb ballag egy fórummal és fölvesz egy új nicket, de ennyire volt lehetőségem.

(Természetesen eszem ágában sincs megmondani, mi nem igaz még az adatszerű részében sem annak, amit Füles rám ordibált. Essen csak bele a csapdába a következő is.)

»»»»»»