Folyik az idő
A NANDO kislányok nemcsak azzal vívtak ki szívemben főhelyet, hogy úgy énekelnek, hogy a harmónia fogalmát róluk kell elnevezni, hanem hogy akkora dramaturgiai érzékük van, mint Szabó Magdának. Ha az ember néhányszor megnézi a Tā diena paietet, akkor már nemcsak azt látja, hogyan zajlik a történet, hanem érti is, miért éppen úgy.
Hárman nem mozdulnak, hárman látszólag igen, háromféleképpen. De abból is csak az egyik mozog, és ő sem mozog.
Terēze a film elején lecsüccsen a kanapéra és nem kel föl többet. Amanda egy forgószékben ül egész idő alatt, talán a konyhában. Alise az ablakpárkányon.
Patrīcija az egyetlen, aki végig áll, sőt táncol is, de nem lép ki a kamera látószögéből. Agnese a kocsijában ül, ő az egyetlen, aki kimozdult otthonról, de ha kinézünk az ablakon, látjuk, hogy a kocsi nem mozdul, egyhelyben áll. Ezzel Agnese megtartja különállását az együttestől – ők otthon maradtak, ő nem –, de a dramaturgiával marad, vele sem történik semmi, csak folyik az idő.
Egyedül Keita mozog folyton, fölkel, elindul a mobiljával, megint leül, de persze hogy nem mozog ő sem, hiszen nem hagyja el a házat.
Azazhogy mozognak a többiek is. Patrīcija táncol, Amanda forog a székével, Terēze sminkel, még leginkább Alise és Agnese van egyhelyben, de Alise a függönyt rángatja, Agnese a kamerát mozgatja.
Mindez együtt ábrázolja annak az embernek a nyugtalanságát, aki nem mehet szabadon bárhová, egyhelyben kell maradnia és várni valamire. Mint a kórházak műtőfolyosóin a rettegő hozzátartozók, akik leülnek, fölkelnek, téblábolnak, az ablakhoz mennek, visszajönnek.
Az egész klipből árad a szöveg és a víruskarantén kettős nyugtalansága – ezért volt telitalálat ezt választani pont most, pedig amikor közzétették, hogy ez lesz az új daluk, még nem lehetett tudni, hogy a járványveszély mivé fajul –, s ugyanakkor az a hamisítatlanul édes, magabiztos NANDO-nyugalom, amiből a legritkább esetekben van kitérés. Egy-egy lehet közülük feszült, mint Amanda a valkai vonaton, de a többiek ott vannak és kifeszítik a lelki fogóhálót.
Egyetlenegy eset van a csapat történelmében, amikor egyszerre zuhantak ki a vonal mögé – a Dailes színházban három évvel ezelőtt. De akkor is együtt rántották vissza magukat, mindannyian az összes többit.
A hatást erősíti az enyhe homályosítás, a kép szemcséssége és a villogó fehér vonalkák, amik mutatják, hogy ez az egész nagyon régen volt, de most van, hiszen ők amúgy most élnek, mert nincsen idő, csak folyamat van, és a percek elfutnak, mint a pénz. Loreta Reide az elsők között lájkolta a klipet – ő igazán érti, miről szól és miért szól. Úristen, ha ezek egyszer együtt énekelnének!…
Laimīgu dzimšanas dienu Amandai.