Ahogy növekszik az a lista a Ninda utószavában, mindazok nevével, akik munkásságukkal hozzájárultak a regényhez, sokszor átgondolom, mennyire különleges társaság az a most már száznál több ember és csoport, akik itt szerepelnek. Most éppen megint bővült egy-két névvel, és erről mondanék néhány szót.
Alan Walker az egyik, e miatt a klip miatt (is), ami valósággal lenyomata annak, amit Ninda jelenleg csinál, s még inkább annak, amit majd a jövőben fog. Mintha összebeszéltünk volna, pedig eddig nem ismertük egymást, alig néhány napja szereztem tudomást erről a fiatal művészről, ő pedig aligha olvasta a Nindát tavaly nyáron, amikor a klipen dolgozott – a könyv meg még nem is létezett. De más klipjei is rokoníthatók a nindai gondolattal.
Ezért került bele, mert definiál gondolatokat, amiket nélküle másképpen kellene, lehetne definiálnom.
Walkerrel úgy ismerkedtem meg, hogy amint elmeséltem, Lisette Koiduaru szólókarrierjét vettem tanulmányozás alá, és ő énekelte ezt a dalt. Kíváncsi lettem az eredetijére, és ez az.
De Lisette Koiduaru sem csak annyit tett, hogy összeköttetést teremtett Alan Walker és köztem, s most már ő is benne van ebben a névsorban. Hogy miért, mi az, amit véghez vitt, azt nem tudom itt leírni néhány mondatban, ahogy a többiekről sem. Tessék végignézni szóló- és csapatos fellépéseit.
A harmadik, aki most bekerült, adott egy további ötletet, aminek nincsen köze a Nindához.