Fokozatok
– Szia, akarsz beszélgetni?
– Persze, miről?
– Hát én ez és ez vagyok…
Ha egy beszélgetés ennyiből áll és itt van a vége, akkor az garantáltan társkereső oldalon zajlik. Illetve hallgat. Az imént kidobáltam vagy harminc hölgyet az Elittárs-fiókomból, akik legalább egy hete nem válaszoltak, úgy gondoltam, aki ennyi időn át nem felel, az nem is fog. Egy bő hónapig hagytam őket gyűlni, kisebb gondom is nagyobb volt őnáluk, most már kiszórtam őket. Egy maradt, akinek négy napja küldtem mosolyt, válaszolni ő se fog, de csak nem dobom ki ilyen rövid időn belül.
A társkereső oldalak használatának három fokozata van. Alapfok: időpocsékolás. Középfok: idő- és pénzpocsékolás. Felsőfok: többszörös pénzpocsékolás. Nem, nem fogom az Elittárs-előfizetést meghosszabbítani, szeptemberben lejár és kész, soha többé. Törlöm is a fiókot, nincs ennek értelme. Mindenki túrázik, utazik, kirándul, hegyet mászik, sziklát mászik, falra mászik, nincen mászik. Aki nem írja kifejezetten, hogy ő egy extrém sportoló, annak küldök egy mosolyt vagy egy üdvözletet, de húszból egy méltat válaszra, annak a fele korrektül és világosan megírja, hogy nem engem keres, a másik felével eljutok odáig, hogy persze hogy akar beszélgetni, aztán soha nem teszi meg. Közben a net legkülönbözőbb csücskeiben teljesen normálisan szót értek emberek ezreivel, nőkkel is, de itt mindenki hallgat, mint a csuka. Meg is értem, az Elittárs műtőhideg, jégsteril felületére az ember belépni se akar, nemhogy beszélgetni rajta. De az Iooo meg olyan zilált, szedett-vedett, ott meg azért nem akar az ember lenni, a Love.hu még inkább, az emlékeztet egy kilencvenes évekbeli „Robika vagyok, nyolcvanban születtem és vannak jó linkek az oldalamon” honlapra. Még a Randivonal külseje elfogadható, csak őhelyettük meg nekem kell dolgoznom, ömlenek belőle a jelöltek, akik a mindkettőnk kitöltötte rubrikák szerint egyértelműen és világosan nem felelnek meg. A másik kettővel is így van, egyedül az Elittárs nem ömleszt hölgyeket, akikről a gép is meg tudná állapítani, hogy alkalmatlanok (például húsz kilométeren belül keresnek társat, innen hatszáz kilométerre), az nem ömleszt senkit, naponta átlag négyet nagy keservesen ki kegyeskedik nyögni. Ha a négyezer forintomért napi négy hölgyet mutat fél éven át, akkor közel hat forintért méri darabját. Ennek nyolcvan százaléka kiesik, mert én nyomi vagyok, ők meg szenvedélyes hegymászók, a maradék 144 hölgy már 29 forintba kerül. À. Nem jó üzleti modell, ezt a négyezer forintot keresték rajtam és kész, de ha lenne kivel kommunikálni az oldalukon, szívesen kifizettem volna ennek a sokszorosát, ha megtalálom náluk az Igazit.
Valamikor esetleg majd körbenézek, hogy van-e még valahol valami használhatatlan társkereső, hátha nem fogtam ki pont a négy legszörnyűbbet és akad még rosszabb is. Egyébként az se jó üzleti modell, hogy telerakjuk az oldalt hasznosnak tűnő funkciókkal, aztán mind egy szálig letiltjuk, amíg nem fizet a madár. A guglipléjen is akadnak programkák, akik mindenféle hasznos dolgot ígérnek, de úgy bekorlátozott mindent a dev, hogy esély nincsen kipróbálni a programot, ilyenkor viszont nem az van, hogy rohanunk megvenni, hanem kivágjuk az appot a réti halálba, és letöltünk egy másikat, amelyik néha, nini, hatvanötször többet tud és minimálisak a korlátok vagy egyáltalán nincsenek is. Néha elég gyakran.
Ugyanez van a párkereső oldalakkal. Ha nem tud a madár még egy levelet se írni, akkor nem veszi meg a fizetős szolgáltatást, illetve de, egyetlenegyszer az életben, mármint az összes ilyen oldalon együttvéve, aztán soha többé, hanem egyszerűen nem ír levelet. És ha ez használhatatlanná teszi az egész szolgáltatást, márpedig nyilván, akkor nem használja. Az egy dolog, hogy a madár akkor hogyan talál magának párt, mert ezeken akkor se, ha megveszi a fizetős szolgáltatást. Viszont ami fontosabb, hogy elmarad a céges barbecue-parti, mert csökken a profithozam és ki lettünk rúgva.