Felsőfok

Az ország kilencvenkilencedik születésnapja alkalmából a NANDO kislányok a Jāzeps Mediņš Zeneiskola fiúkórusával elénekelték a Vienkāršas lietast megint. (Náluk nem a köztársaság kikiáltásának ünnepe van, hanem Latvijas dzimšanas diena, Lettország születésnapja, 1918. novembris 18.) Én pedig elmélyedtem ismét a szövegben.
  Jelentem: ez felsőfok. Nincs mese. Én még alapfokig se jutottam, összekeverem a végződéseket, az igealakokat és az igekötőket, nem tudom a névmásokat, az összetett számneveket, a szókincsem is kicsi, a nyelvnek egyetlen része sincsen, amit tisztességesen tudnék – de sokat megértek már, az élőbeszédből is, és van annyi rálátásom, hogy már tudom, mi minden áll előttem.
  Néhány dalt és verset már lefordítottam, sok egyéb szöveget nagyjából értek, jelenleg Fransiss Karsaks Atnācēji no nekurienes (Látogatók sehonnan) című regényét olvasom, mert azt olvastam magyarul (Francis Carsac: A sehollakók), és annak segítségével elég jól értem, tudom követni, mi történik, és sok új szót tanulok. (Guļamistaba az hálószoba, először azt hittem, a guļam, alszunk igealak van benne, „alszunkszoba”, de rájöttem, hogy nem: guļams + istaba, alhatási szoba. Van ēdamistaba is, ehetési szoba.) A magyar fordításba elég ritkán kell belenézni. Persze vannak bőven mondatok, amiket nem értek. Majd pár év múlva újra elolvasom.
  De a Vienkāršas lietast nem megérteni akarom, hanem átérezni. Ehhez pedig kell a felsőfok. Hiszen ezért a dalért csinálom az egészet.
  Mostantól cél a felsőfok.

»»»»»»