Ezért utálom a sportot

Ha élettársi kapcsolatban élsz, a törvény szerint tíz év együttélés vagy egy közös gyerek után ugyanolyan jogaid vannak, mint egy férjnek vagy feleségnek – kivéve, ha egyikőtök sportoló. Akkor is ugyanaz a törvény, de sebaj, csinálunk egyedi kormányrendeletet.
  Ezért utálom a sportot. Mert egy kiváltságos kasztot ültetnek a fejünkre. Most éppen kitalálták, hogy a napokban meghalt Kolonics özvegy menyasszonyának életjáradékot akarnak adni. Két sportoló találta ki, és bizonyos országos vezetők, úgymint miniszter és miniszterelnök, lelkesen támogatják. Tegnap láttam egy szenátort, aki lendületesen beállt közvetíteni arab terroristák és az amerikai kormány közé, mert nem volt neki háborús múltja és kell a militarista népszerűség. Hát erre emlékeztet az ilyen miniszter és miniszterelnök. Kéne már csinálni valamit, amitől jó népszerűek leszünk. Adjunk mindenkinek sört és virslit? Á, túl sokba kerül. Adjunk inkább járadékot a meghalt úszó menyasszonyának, hogy híjják, Kovacsics? Jó, adjunk, óccsóér megvan és állati népszerűek leszünk tüle.
  (Jobboldaliak ne örüljenek, a baloldaliaknál ez még mindig inkább kivétel, mint szabály, a jobbos kormányoknál meg általános.)
  Ezért utálom én a sportot. Mert ha azt mondja a törvény, hogy tizennyolc éves koromban szavazhatok, és a szavazás másnapján töltöm be a tizennyolcat, akkor szavazni márpedig nem. Ha azt mondja a törvény, hogy a gyógykezelésemet nem támogatja a tébé, és egymillióba kerül, én pedig leteszem az asztalra az alapítványoktól és közakadozásból összejött 999 ezer 995 forintot, akkor nincs finanszírozva a gyógykezelésem és dögöljek meg.
  Hacsak nem vagyok sportoló, vagy sportoló rokona, vagy sportolónak nem rokona, de ismerőse, vagy valaki, akit sportolóval össze lehet hozni. Akkor csinálnak egy egyedi kormányrendeletet, hogyaszongya kilencvenkilenc per kétezernyolc rendelet Kutymorgó Jeromos gyógykezelésének támogatásáról, első paragrafus, a kormány Kutymorgó Jeromos butykapöhéndi lakos, anyja neve Csámcsogi Abaújné született Spacc Kisztihand Delikátesz, gyógykezelését öt forinttal támogatja, második paragrafus, a rendelet kihirdetése napján lép hatályba, aláírás miniszterelnök es ká. Akkor megvan az egymillió és mehetek levetetni a szemölcsömet.
  Hogy egyik szavamat a másikba ne szemölcsem, utálom a sportot. Most olvastam a Szinuhét, ott valahogy korhűbb volt, hogy mindenfelé volt egy-egy isten, akinek áldozatot mutattak be, még közemberből, sőt rabszolgából is lehetett isten, ha odáig fölverekedte magát. Ma annyi a különbség, hogy nem kell fölkenetni magunkat fáraónak, elég belépni egy sportegyesületbe és néhány komolyabb győzelmet learatni, máris félistenek leszünk, egészek sose, de nem nagy a különbség. Ha valami bajunk van, legfeljebb csinálnak egy rendeletet a kedvünkért.

Most persze jönnek majd fújolni, hogy én irigylem az özvegy menyasszonytól a járadékot. Ad egy nem irigylem, ad kettő és ha irigylem, akkor mi van? Nem, én a rendeletet irigylem tőle. Mert én nem kapok. Mi mentünk alázatosan instállani a kegyelmes miniszter asszonyhoz, tenné-e, hogy valami információmorzsát csöppent minékünk, hogyan lehessék megszerezni egy méregdrága autót, mert enélkül nem tudunk itthonról kimozdulni. Visszaírt Forgó Betonné, hogy nem tud autóvásárlásra több millió forintot adni. Pénzt a rosseb nem kért, és pláne nem Betonnétól.
  Özvegy Menyasszony viszont nemhogy pénzt: még rendeletet is kap. Ő egy Jelentős Valaki, akinek a kedvéért megcsinálnak egy külön rendeletet. Mert a pasija megnyert valami olimpiát, és aztán pechjére meghalt. Sajnálom, hogy ez történt vele, de nekem is meghalt már egy-két családtagom, közelebbiek, mint egy vőlegény, és nem lett belőlem rendelet. No igen, olimpiát nem nyert egyikük se.
  Úgyhogy végrehajtjuk a felsőbb utasítást: döglünk meg.

»»»»»»