És mosolygott rajtam
A minap lediktáltam valakinek a K&H Pannonlízing nevét, a szokásos módon: „ká és há pannonlízing”. Nem értette, ezért részleteztem, hogy Kereskedelmi és Hitelbank. Hallottam a hangján, ahogy mosolyog a kis hülyén, amint megismétli kijavítva: „ká end há”.
Hát én már csak ilyen kis hülye vagyok, a kisebbségi szórványmagyarság tagja, aki pont nem angolul beszél. Mert egyébként mindenki ká end hának ejti, tudva, hogy ez egy eredetileg angol név rövidítése, Kájröszkedölmi end Hájtelbenk. Erre bizonyíték, hogy a névben ott van az & and szócska jele, ez az ősi amerikai szimbólum… vagy brit? Mindegy, ezek is angolul beszélnek, azok is angolul beszélnek.
Talán érdemes lenne kipróbálni, hogy tényleg angolul mondja az ember, „keɪ ænd eɪtʃ pænnǝnliːsɪŋ”, aztán megnézni, hogy mire mennek vele. De azt hiszem, én mégis inkább maradok a magyarnál.
Ugyanis, tetszik tudni, ez az ősi amerikai szimbólum latin. Pech, mi? Már olyan szépen fölépítettük az elméletet a szimbólumról, amit Bill Gates talált ki egy unalmas negyedórájában, erre kiderül, illetve nem derül ki, csak Attila szövegel már megint, szóval ha odafigyelnénk, kiderülne, hogy a rómaiak már ezer évvel ezelőtt is használták ezt a szimbólumot, és nem, ők nem beszéltek angolul, még az odalátogató amerikai turistákhoz is csak latinul voltak hajlandóak szólni. Azt a magyar szót, hogy and, latinul úgy mondják: et. Ezt a két betűt vonták össze egy kombinációba, amit ligatúrának hívnak – nem, nem ligecsör, hanem ligatúra, ugyanis ezek a fura rómaiak még ezt se mondták angolul. A jel évszázadokon át megvolt, bár az alakja némileg változott; a róla szóló Wikipédia-cikk bemutatja formáit.
Mármost ha a rövidítés latin, akkor lehet latinul ejteni, de azt hiszem, megegyezhetünk, hogy a ká et há pannonlízing picit hülyén hangzana. Et cum spiritu tuo, ott rendben van. Talán inkább mégis magyarul, ká és há. De hogy miért angolul, azt attól a pillanattól kezdve védhetetlennek látom, amint az ember értesül róla, hogy ez a jel sose volt angolul.
Vannak egyébként még jelek, amiket nem eredeti hangalakjukkal ejtünk – hogy pontos legyek, csak olyanok vannak. Teszem azt, a számjegyeket az angolok úgy hívják, hogy one, two, three, de minálunk csak egy, kettő, három. A kérdőjel angolul question mark, de magyarul, mit tesz Isten, kérdőjel. Tudom, hülye dolog, hogy egy egész komplett nyelvet rendszeresítünk, amiben minden másképpen van, mint angolul, de igaza volt annak a maláj emberkének, akit valamikor gyerekkoromban meginterjúvolt a Panoráma, merthogy valamelyik magyar vezető Malajziába látogatott, és ha már ott voltak, megkérdeztek járókelőket Magyarországról. Az egyik bólintott, azt mondta: „Magyarország? Igen, hallottam róla. Van ott egy dialektus, a magyar. Angolul alig beszélnek.”
No de hol van az már! Azóta was egy rendszerváltás, and egyre more dolgokat mondunk angolul. Még itt-there fölbukkannak Hungarian szavak, de már nincs különösebb jelentőségük, hamarosan úgy fogunk beszélni, mint az Egyesült Államok többi része.
Csak én még mindig nem szeretem a hamburgert.