Tetszik, hogy Szaddám tárgyalásán ott hemzsiznek az emberjogi szervezetek képviselői, az Amnesty tiltakozni akar az „esetleges halálos ítélet ellen”. Amikor Szaddám tartott tárgyalásokat vagy még azokat sem, akkor másképpen viselkedtek, akkor csak összeültek szépen bútorozott amerikai irodaházaikban és sopánkodtak, hogy milyen csúnya bácsi, egy Szaddám-viccért húsz évre ítél valakit, ami hagyján, de nem ad neki elég kenyeret és vizet, ez tűrhetetlen, és szépen kérték a Dear Mr. Presidentet, hogy ezt ne csinálja. Legyen kedves. A Dear Mr. President tovább csinálta, aztán jöttek az amerikaiak nagy bum-bum fegyverekkel és abbahagyatták vele. Most ő áll bíróság előtt, és őmiatta sápítoznak az emberjogi szervezetek.
Persze tudom én, hogy ő is ember, neki is vannak jogai, csak az a nagy büdös helyzet, hogy Szaddám gondolatvilágában az emberi jogok nem léteznek. Olyasmijeit megvédeni, amik éppen őszerinte nincsenek, kissé komikus.