Elhunyt Fekete Gyula író

Ami szomorú dolog. De az is, hogy sem az Indexnek, ami tegnap óta címlapon szerepelteti a hírt, sem a híradónak, ami tegnap este tudósított róla, szemlátomást sejtelme sincsen, hogy mit is írt Fekete Gyula, mikor, miről és miért. Valaki fogalmazott egy közleményt, ami szokás szerint olyan, mintha a lexikonból írták volna ki, és azt vették át mindenhol. A fogalmazónak pedig eszébe se jutott a műveket is szerepeltetni a közleményben. Minek? Az író az egy társadalmi figura, aki titkár meg alelnök, kitüntetést kap, letartóztatják, munkatárs valahol, szóval rendszerint együtt látni emberekkel, és eléggé otthonos a dolgokban. Hogy odahaza az írógépe előtt ülve mit művel, az kit érdekel?
  Hát pedig bizony Fekete Gyulának művei is voltak, ez jellemző tulajdonságuk az íróknak, soknak vannak közöttük műveik. És ha hírt írunk valamelyikről, akkor azért hasznos szerepeltetni benne a műveit, mert az olvasó abból tudja, hogy kiről van szó, főleg ha ilyen gyakori a név, mint Fekete Gyula. Nem mondom, kétségtelen, hogy a Magyar Írószövetség alelnökéből adott időszakban csak egy volt, és aki éppen akkortájt beugrott a székházba és találkozott az alelnökkel, az Fekete Gyulával beszélt. De én mégis lehetségesnek tartom, hogy az embereknek van egy bizonyos hányada, amelyik a műveiről ismeri. Az emberek furcsák néha.
  Fekete Gyula műveinek listája megtalálható a Wikipédia róla szóló szócikkében. Több közülük gyerekkori kedves olvasmányom, például a Kincskereső Pipitér és a Szerelmesek bolygója, de legfőképpen A kék sziget, az utópiairodalom érdekes darabja, amiből többet lehet megtudni az ötvenes évek magyar valóságáról, mint sok kordokumentumból. Pedig nem is akkor és nem is itt játszódik.

»»»»»»