Életjáradék

Megáll az épület előtt egy színarany limuzin, testőrök sorakoznak föl, végül kiszáll a Híresség. A testőrök sorfala között besétál az épületbe, be az egyik kicsi szobába, persze mindenki tisztelettel félrehúzódik az útjából. A szobában egy íróasztal mögött könyökvédős muki.
  – Maga kicsoda? – kérdezi, mert ezek nem tisztelnek senkit.
  – Szabó János – hangzik a válasz erősen affektált kiejtéssel, szinte raccsolva, bár nincs is benne r betű.
  – Törzsszáma?
  – 318 050 115 791.
  – Aha, látom. Sportolói járadék… két aranyérem, hetvenhárom évvel ezelőtt… az akkor annyi mint… a köztársasági elnöki fizetés tizenkétszerese… igen, meg is vagyunk. Itt tessék aláírni.
  A Híresség karba tett kézzel áll, az egyik testőr ír alá helyette, saját arany töltőtollával. Muki leszámol egy vaskos köteget a speciális, aranyozott, A Hálás Nemzettől feliratú, különlegesen magas címletű bankjegyekből. A Híresség sarkon fordul, egy testőr nyitja neki az ajtót, távoznak. A folyosón mindenki tisztelettel térdet hajt és a melléhez szorítja a kalapját.

»»»»»»