Élet a Palm után?

Bár anyagi helyzetemet tekintve abszolúte nem aktuális, muszáj törpengenem azon, hogy mit tegyek, ha kis Palmom egyszer nem bírja tovább. Több mint négy éve vettem használtan, és érződik rajta a kor, a gombok nem mindig érzékelnek, máskor viszont ha megnyomtam, úgy marad és folyamatosan érzékel. A képernyőn is van egy sérülés, nem tudom, hogy lett és micsoda, éppen ott, ahol a billentyűzetemen a szóköz van, nagyon kellemetlenül kapar ott a ceruza, úgyhogy vagy egy éve fordítva tartom, amikor írok rajta. Az, hogy technikailag elavult, másodlagos, elvagyok vele, sose kergettek az asztal körül kisbaltával, ha nem volt a legmodernebb gépem. Csak hát elöregszik.
  És itt jön a nagy kérdés, hogy akkor mit akarjak helyette. Nálam a kérdés elég egyszerű, mert körülbelül két szempont van. A képernyő mérete és a billentyűzet. Merthogy az összes többi nem kérdés, ma már nem kell nézdegélnem a képernyőfelbontásokat, mert mindegyiknek elég nagy a felbontása, nem kell figyelnem, hogy melyikben van wifi, mert mindegyikben van, és így tovább. Mivel nem várok el rengetegszer nagyon sok képpontos felbontást meg három kártya kezelését, mindegyik hozza a színvonalat, ami nekem kell.
  A képernyő mérete nagyon fontos, mert azon át kommunikálunk. A TX-nek jó nagy képernyője van, a háznál levő összes mobiltelefonnak kicsi. Utálom a kis képernyőket, kevés információ fér rájuk, állandóan lapozni kell, macerábilis. Érintőképernyőnél pláne baj, ha kicsi, kevés a megérinthető felület, kevés a tér a kommunikációra. Szóval nagy képernyőt akarok, és nem kell fizikai billentyűzet. A TX architektúrája tetszik, a Treóé nem tetszik, kicsi képernyő, nagy billezet. A Pre már inkább elfogadható, nagy képernyő, de nekem nem kell a billezet. (A Pre képernyője nyolctized hüvelykkel kisebb a TX-énél, de nem kelti azt az érzést, hogy nagyobb is lehetne, ha kevesebb gomb lenne a gépen.)
  Fizikai billezet azért nem kell, mert úgyis tönkremegy. A PC billentyűzete sokkal strapabíróbb, de az is tönkremegy, viszont azt eldobom és kétezer forintért veszek újat. Ezek a gyámoltalan kis gumiérintkezős gombok édeskeveset bírnak ki.
  És pláne nem kell azért, mert nem lehet dolgozni rajta. Fizikailag nem alkalmasak gyors szövegírásra – csak szép lassan nyomkodni lehet őket –, kiosztásilag pedig a magyar nyelvre. Én nem tudok úgy írni, hogy sI,AtIbAtIcAk (I az international mód gombja, A az ábécés módé). A Palm OS 3-as változatában így lehetett leírni, hogy sütőtök. Márpedig a PDA-k miniatűr billentyűzetein nincs annyi gomb, hogy a kilenc magyar ékezetes betűt rájuk lehetne definiálni. Sőt nekem már az olyan képernyős billentyűzet se jó, ami jobbra van, mármint nemcsak azért, mert nem magyar. Hanem mert egyenkénti QWERTY, és így lassú. Érintős billentyűzeten a QWERTY csak pötyögésre jó, mert nem fér el mind a tíz ujjunk a képernyőn. (Ha viszont elfér, akkor az egy nagy táblagép, amit csak asztalnál ülve lehet használni, tehát nekem nem jó.)
  A csúsztatós billentyűzet a jó. Mindmáig nem tudom, van-e rá bevett szakkifejezés. Az ember egyik gombról a másikra csúsztatja a tollat, nem emeli föl, és ezzel lenyomott két billentyűt. Ilyenek is akadnak, például a ShapeWriter (vigyük az egeret a menü felirataira), ami szintén QWERTY, de nem egyenként pötyögünk rajta, hanem csúsztatjuk a tollat. Ez tényleg állati gyors. Mindenesetre sokkal gyorsabb, mint a Dasher, ami egy prediktív rendszer, irgalmatlanul lassú, és fél perc alatt teljesen elszédül tőle az ember. Online demója is van, ki lehet próbálni. Szóval a ShapeWriter gyors, én tudom, csak hát a myKbd még gyorsabb. Ráadásul van magyarra optimalizált billezetem, a Kinesa, amivel megírtam a Kissy idestova két és fél millió betűnyi terjedelmét, annyi betűt, mint ez a regény, felhívom a figyelmet az oldalszámra, és minden percét élveztem. Eszméletlenül gyors, és az ember a gondolataira figyel, nem a technikára.
  Szóval ha bárkinek van infója arról, hogy ezt a Palm OS 5-ön kívül bárhol megvalósították volna, ugye nem tartja titokban?

»»»»»»