Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools


Egy év krisztelenül

A Dave-et fogom most majd megnézni, mert az a kedvenc filmje. Sok film van, ami kedves neki, de ez tarthat számot a kedvenc film rangjára. Egy éve is ezt néztem meg, csak huszonnégy órával később, az első film volt, amit egyedül néztem.
  Az egyik fajta film, amit nagyon szeret, az olyan filmek, ahol egy jelentéktelen kis senki valami nagy dolgot visz véghez. Önéletrajzi elemek alapján, ugye, ő is jelentéktelen kis senkinek érezte magát, és nagy dolgokat szeretett volna véghez vinni. Azért a végére csak rájött, hogy már megtette.
  Például a két kis iker sikertörténet, a Dupla vagy semmi Michael J. Foxszal és a Dolgozó lány Melanie Griffithszel a senki szerepében; mindketten nagy dolgokat visznek véghez. Meg A csendestárs Whoopi Goldberggel, az volt az utolsó film, amit látott, sokadszor már, de szívesen.
  Másfajta filmek is vannak a kedvencek között. Klassz romantikus filmek, a Micsoda nő, a Szerelem a Fehér Házban, az Oltári nő, A szerelem hullámhosszán, a Szerelem a végzeten, ezek az igazi mai romantikus filmek. Többségüket jóval azelőtt ismerte és szerette meg, hogy ő is megtalálta volna az Igazit, és még nem sejthette, hogy neki is sikerülni fog.
  Ezek persze mind szerepelnek az én kedvenceim között is. Aztán vannak megint másfélék. Az Ötvös Csöpi-filmek, Bud Spencer és Terence Hill filmjei. Klassz akciófilmek, legfőképpen a nagy farkú, főleg az Ölve vagy halva, a Tűz a mélyben és a Lángoló jég, Seagal későbbi filmjei már nem annyira, akad olyan, amit le is töröltünk. Azt nem mondom meg, hogy miért kapta nálunk a nagy farkú becenevet, de a film későbbi szinkronjában a doktornő azt mondja ehelyett, hogy duzzadsz az életerőtől. Meg mások klassz akciófilmjei is, például Az elnök különgépe.
  A katasztrófafilmek is örök kedvencek, az Airport-sorozat, a Tűzhányó és a Dante pokla, a különböző földrengéses filmek a Kaliforniát leszakító 10,5 kivételével, ami egy ökörség, letöröltük. Repülős film jó pár van a kedvencek között, az egyiket két különböző címen, két különböző szinkronnal is megtaláltuk a régi kazettáin (ő már nem emlékezett, hogy miket vett föl), Csodálatos landolás kontra Zuhanórepülés. Belenéztünk mindkettőbe és megegyeztünk, hogy megtartjuk mindkettőt.
  A Montgomery–Sullivan-életmű, azt hiszem, megint külön műfaj. Érdekes, neki nem a Váratlan utazás a kedvence, hanem az Anne, ami nekem nem jött be annyira, talán mert előtte olvastam a könyvet, ráadásul eredetiben (abból tanultam meg angolul). De abban megegyeztünk, hogy a nálunk 5–6. részként vetített harmadik film nem ér semmit.
  A kedvencei közé nem került be, de arra büszke vagyok, hogy meg tudtam vele nézetni a Harmadikat, és tetszett neki. Előzetes is kellett hozzá, elmondtam, hogy a film tele van olyan jelenetekkel, amikor azt várjuk, hogy valahonnan előugrik egy rémisztő űrlény és azt mondja, hogy hu! Ez nem fog bekövetkezni. Az űrlények a film végén jelennek meg ünnepélyes külsőségek közepette. Így már vállalkozott rá. Az űrlényekkel amúgy sose volt baja, főleg ha karfiolorruk van és bekukucskálnak az ablakokon. A Csillagok háborúja-sorozatot is megnézte velem, nem kerültek közös hullámhosszra, sokkal inkább a Voyagerrel; én a Star Trekből nem is néztem többet, illetve az Enterprise-ból valamicskét, de nem értettem.

A képen, amit választottam, az egyik nevelt cicájával van 2007 nyarán. Balról Krisz zöld blúzban, jobbról a cica fehér-szürke kezeslábasban.
  

»»»»»»