Édeni fogyatékosok

Úgy tűnik, az ezredforduló előtti-utáni időszak a magyar történelembe – többek között – a fogyatékosok társadalmi integrációjának sajátos megvalósításáról szól. A módszer a domesztikáció.
  Lépten-nyomon csoportok alakulnak, amik a fogyatékosok összességének vagy valamely csoportjának érdekvédelmét, politikai képviseletét, támogatását hirdetik, melyik mit. A cél azonban pusztán az, hogy a csoport vezérének társadalmi támogatottságát felmutassák. Ezek a csoportvezérek olyan emberek, akik közéleti szereplésre, politikai hatalomra, a nyilvánosság előtti tündöklésre, anyagi előnyökre vágynak, de az „épkézláb” társadalomnak nem tudnak olyan üzenetet közvetíteni, amire az vevő lenne. Ezért a fogyatékosokhoz fordulnak, tőlük várva, hogy a remélt sikerekhez segítsék őket. A fogyatékosok ugyanis az a társadalmi réteg, amelyik még képes bárkinek elhinni, hogy próféta: elszigeteltségükből fakad a tudatlanságuk és a korlátlan bizalmuk is. Legtöbbjükben meg sem fordul, hogy becsaphatnák őket, mert ilyesmivel még nem találkoztak; aki igen, az pedig úgy érzi, nincs veszítenivalója, rosszabb úgyse lehet, csatlakozik mindenhez. Hátha ezek majd segítenek.
  Az eredmény azonban kísértetiesen emlékeztet Lem Édenjére. (Murányi Beatrix fordítása.)
     – Izolomikrocsoport önkéntesség interoadhézió nem kényszer. Szünet. Minden egyes dupla szemben izolomikrocsoport. Szünet. Fő reláció centripetális önvonzás szünet. Kötőanyag gyűlölködüh szünet. Aki bűn az büntetés. Szünet. Aki büntetés az izolomikrocsoport önkéntesség szünet. Mi az izolomikrocsoport? Szünet. Polindividuális visszacsatolásos interrelációk gyűlölködüh önmeg gyűlölködüh önmeg szünet. Belső szociopszicho cirkuláció antihalál szünet.
  – Várjatok! – kiáltotta a Kibernetikus, látva, hogy a többiek nyugtalanul mocorognak. – Mi az az „önmeg”?
  – Önmeg… mentés – bökte ki a kalkulátor. Ezúttal meg sem kérdezte a duplát.
  – Ja úgy! Önfenntartási ösztön! – kiáltotta a Fizikus, és a kalkulátor sietve megerősítette:
  – Önfenntartási ösztön. Igen. Igen.
  – Csak azt ne meséld, hogy te értetted, mit mondott! – pattant fel a Mérnök.
  – Nem tudom, hogy jól értettem-e, de sejtem. A büntető intézményeikről van szó. Úgy látszik, afféle mikrotársadalmak, autonóm csoportok, amelyek egymást tartják sakkban.
  – Hogyhogy? Őrök nélkül? Felügyelet nélkül?
  – Igen. Világosan megmondta, hogy nincs semmiféle kényszer.
  – Az lehetetlen!
  – Miért volna lehetetlen? Képzelj el két embert, az egyiknél van a gyufa, a másiknál a gyufásdoboz. Gyűlölhetik egymást, de tüzet csak együtt gyújthatnak. A gyűlölködüh, az düh és gyűlölködés vagy valami hasonló. A csoport együttműködése tehát a visszacsatoláson alapul, mint az én példámban, de persze nem ilyen egyszerűen! A kényszer mintegy magától jön létre – a csoport belső helyzete az, ami megteremti.
  […]
  – Nagyon ködös história. Végül is mit csinálnak azokban a csoportokban?!
  – Honnan tudjam? Én is pontosan annyit tudok, mint te. Ne felejtsd el, hogy nemcsak mi érthetjük félre az információkat – a kalkulátor és a dupla párbeszédében is biztosan sok a félreértés, a jelentéseltolódás! Talán külön tudományág náluk ez a „prokrusztika”, az ilyen csoportok dinamikájának elmélete! Előre megtervezik a csoportban érvényesülő cselekvésmódokat, konfliktusokat, kölcsönhatásokat. Úgy tervezik meg és osztják el a funkciókat, hogy a düh, félelem és gyűlölet sajátos egyensúlya, cseréje, keringése jöjjön létre, hogy ezek az érzések összeforrasszák a csoport tagjait, és egyben megakadályozzák, hogy a csoporton kívül bárkivel is közös nyelvet találjanak…

No persze nálunk ez nem így működik. A mi izolomikrocsoportjainkat nem tervezik meg ilyen mérnöki alapossággal, hanem hagyják, hogy szabadon csatlakozzon, aki akar, és csak annyira avatkoznak be, amennyire muszáj. Úgyszólván maguktól kialakulnak a „polindividuális visszacsatolásos interrelációk”. Egyes csoportokat, amilyen például az Esélyegyenlőség lista, kifejezetten ezek fognak össze. Gyűlölködüh, önmeg. No meg a prokrusztika.
  A csoportdinamika más válfajai használatosak ott, ahol a csoport „centripetális önvonzásának” középpontjában egy ember áll. Itt nem a gyűlölködüh a kötőanyag, itt nem áll minden egyes fogyatékos szemben izolomikrocsoport. Viszont „belső szociopszicho cirkulációik” itt is megakadályozzák, hogy a csoporton kívül bárkivel közös nyelvet találjanak. A kötőanyag itt a Középponti Ember, a csoport karizmatikus vezetője.
  Ez a fajta csoport egy napon disability suppressive group néven vonulhat be a történelembe. Ilyen csoport például a Fogyatékosok Pártja, amelynek karizmatikus vezetője van, aki a csoport „belső szociopszicho cirkulációit” összefogja és gyűlölködühüket közös ellenségre irányítja. (Das ist mich.) Ez a fascia elvének újrafelfedezése: ha van közös ellenség, akkor erősek vagyunk, szépek vagyunk, akkor csillog a szemünk.
  Az enyém is…

»»»»»»