Curie

Mindenfélét olvasgatok, most éppen Marie Curie-ről. Azt tudtam, hogy ő volt az első nő, aki Nobel-díjat kapott, az első bármilyen nemű egyén, aki két Nobel-díjat kapott, és ő teszi ki ötven százalékát mindazoknak, akik valaha is két különböző tudományterületről kaptak Nobel-díjat (a másik Linus Pauling). Viszont azt nem tudtam, hogy a Francia Akadémia nem volt hajlandó fölvenni tagnak; elképzelem, amint a nagy szakállú, híres-neves professzor urak ülnek a nagy asztal körül, mindegyik nagy büszkén, de teljes titokban a farkára gondol és fontosabbnak tartja, mint a tudományát. Azt hiszem, az Académie mai vezetői sokért nem adnák, ha elődeik nem hagyták volna rájuk ezt a szégyenfoltot.
  Azt se tudtam, hogy madame Curie-nek még a szakácskönyvét is ólomkazettában tartják, és csak védőruhában lehet tanulmányozni. Ő persze nyugodtan fogdosta, szegény. Azt se tudtam, hogy ásványok is el vannak nevezve róla-róluk, csak az elemet meg a mértékegységet. Ami egyébként elég masszívan radioaktív, harminchét gigabecquerelnek felel meg.
  De nekem mindig az Ellenpont Curie-jének mogorvasága jut erről a névről eszembe, hogy még Einstein is tartott tőle, és hogy nem volt hajlandó rövidített neveket adni. Ott aztán volt Curie-tisztelet, az Akadémia tanulhatna tőlük.

Megjegyzem, tavaly meghalt Ève, százhárom éves korában, és a kutya nem szólt róla.
  Ja, és azt se tudtam, hogy Ève férje is kapott Nobel-díjat, ha jól számolom, a hatodik lenne a családban, csak hát nem ő kapta, hanem az UNICEF nevében vette át mint diplomata. De ott volt a kezében!

»»»»»»