Cronos

Szia! Laci vagyok, kerékpárral rendelkezem. Akarsz velem ismerkedni társkeresés céljából? Igen? Remek. De ugye te is robot vagy?

Birtokomba jutott nyolc képernyőfotó a Cronos nevű társkereső szolgáltatásáról, amiket még külön-külön olvasva is azonnal az a gondolatom támadt, hogy ezek robotok. Együtt nézve őket meg pláne. Ezért írtam egy cikket, amiben azt a következtetést vontam le, hogy robotok, közzétettem, és régi szokásom szerint elküldtem a cégnek (az összes fellelhető emailcímükre, hiszen nem tudtam, melyiket olvassák). A cikket elolvasta és megkeresett Losonci Béla, a Cronos ügyvezető igazgatója, akivel nagyon barátságosan elbeszélgettünk és választ adott néhány kérdésemre. De először nézzük a képernyőfotókat és a belőlük levont következtetéseket.

Klikk ide

Amint látható, ezeket nyolc úr írta egy vagy több hölgynek. Nem lényeges, hogy nekem hogyan jutottak a birtokomba. A levelek egy vagy több címzettje a levéltitok tulajdonosaként úgy gondolta, hogy ezeket megosztja velem – a Cronos lépjen föl ellenük, ha akar és tud, de nem ajánlom. Én viszont nem állok velük szerződésben, tehát az ÁSZF-jük énrám nem vonatkozik.
  De majdnem szerződésbe léptem velük. Már beszéltem a helyi irodájuk képviselőjével, szerveztük a találkozót, amikor ezeket megkaptam.

Meg tudom írni újra azt a sablont, ami alapján ezek a robotok a leveleiket megírják. Először van a köszönés, ami lehet Szia!, Helló!, Üdvözöllek! vagy Üdvözletem, meg esetleg lehet még többféle. Aztán opcionálisan egy vigyori, kettőspont és egytől háromig terjedő zárójel. Majd Enter.
  Ezt követi a <keresztnév> vagyok, <életkor> éves, <gyerekdarabszám> gyerekem van tartalmú rész, és aszerint, hogy vele élnek-e, illetve egyen vagy többen vannak, a „velem él”, „nem velem él”, „nem velem élnek” változatok, illetve a gyerekekről szóló rész elmarad persze, ha nincsen gyereke. Majd Enter.
  Egy valódi ember nem azt mondja el egy ismerkedő levélben, hogy hány darab gyerekkel rendelkezik és azok vele élnek-e, hanem valamit róluk, ha fontosak, bár egy társkereső ismerkedés legelején csak akkor fontosak, ha kicsik és vele élnek, vagyis a leendő társnak azonnal élete központjába fognak kerülni. De egy valódi ember azt mondja a gyerekeiről, hogy fiúk vagy lányok, mekkorák, mivel foglalkoznak, Gézukámnak hentesüzlete van, Pistikém maffiózó.
  Foglalkozásom: <foglalkozás>. Pont. Aztán ha van neki biciklije, akkor „Kerékpárral rendelkezem.” Még soha nem láttam eleven embert, aki kerékpárral rendelkezett volna, de ki fogom próbálni. Kimegyek az utcára és megkérdezem az első szembejövőt, aki biciklin érkezik. „Ön miért eszközöl kerékpáros haladást az aszfaltburkolaton?” „Mert kerékpárral rendelkezem”, fogja felelni. „Rendelkezik ön gépkocsival is?” „Igen, rendelkezem gépkocsival is, azonban a gépkocsim jelenleg a fedett gépkocsitárolóban nyert elhelyezést, annak folyományaképpen, hogy jelenleg csupán a közelben található élelmiszer-kereskedelmi egységbe folytatnék közlekedést, ha ön nem tartana föl a hülye kérdéseivel.”
  Igen, az emberek tök totál így beszélnek magyarul!
  Az is sajátos, hogy az ismerkedés legelején közlik, hogy rendelkeznek kerékpárral. Ez olyasmi, amit egy valódi ember egy társkereső ismerkedés folyamán valahol a négyszázadik információ gyanánt mond el. Mert nem fontos.
  A következő mondat is olyan, mintha olyasvalaki fogalmazta volna, aki Jókaiból tanult magyarul. „Jelenleg saját kertes házban élek.” Avagy „Jelenleg rokonoknál élek, de van saját tulajdonú, összkomfortos családi Házam.” „Rendelkezik az ön saját tulajdonú, összkomfortos családi Háza levélforgalmi postabedobó nyílással?” „Igen, az én saját tulajdonú, összkomfortos családi Házam levélforgalmi postabedobó nyílással is rendelkezik, avégett, hogy módom nyíljon azon keresztül kihajítani önt, ha még egyszer ilyen marhaságot kérdez!”
  „Testalkatom átlagos és elegánsan öltözködöm.” Kibírja most már az olvasó paródia nélkül? Mert a kedvenc szabadidős tevékenységeket felsoroló mondat is olyan, mintha most szalajtották volna az ügyvédképzőből.
  Miután ez megvolt (az adatlapon beikszelgetett tételekből gyártottunk olyan mondatokat, amiket eleven ember még nem ejtett ki a száján, ez először akkor fog bekövetkezni, amikor ezt a cikket felolvassák a Cronos válságstábjának értekezletén), következik az adatlap Magamról címszó alatt beírt szövegének teljes másolata. Érdemes megfigyelni, hogy a scriptet ihellő pötyögő szakember lusta volt legalább a központozást kiigazítani, Lászlo például két-két ponttal zárja a mondatait, Lala viszont összevissza iktat pontokat a mondat közepébe. Néhány regexpes cserével el lehetett volna érni, hogy legalább ennyire kirívó ne legyen.
  És végül az aláírás, ami véletlenül betűről betűre megegyezik az adatlapon regisztrált névvel, ámbár valaki, akit Lászlónak hívnak, legfeljebb esetenként írja a nevét rövid o-val, de aligha következetesen.
  És az egésszel nem lenne szinte semmi baj, ha az az egy vagy több hölgy, akik ezeket a leveleket megkapták, nem írtak volna következetesen, mind a nyolc darab úrnak, és következetesen, mind a nyolc darab úrtól pontosan ugyanazt ne kapták volna válaszul. Semmit!
  Ha én regisztrálok erre a „szolgáltatásra”, amit ezek után tegyen, akinek hat anyja van, és a szerver az én nevemben elküld egy hölgynek egy levelet, ami ugyan teljesen értelmetlen bikkfanyelven van fogalmazva és ordít róla, hogy gép csinálta, de elküldi, és a hölgytől válasz jön, akkor az a minimum, hogy válaszolok. Éppen elég társkeresőre regisztráltam több mint egy év alatt. Minden levélre válaszoltam. Ha mások nem így gondolják, akkor ötven százalék, vagy reagálnak, vagy nem. De hogy egyetlenegy se válaszoljon közülük, az nem lehetséges. Csak akkor, ha nincsenek valódi egyének a fiókok mögött.

1978-ban a Karolina gyerekosztályán feküdtem. Egyik nap anyám hozott nekem egy cukorkát, amit addig még sose láttam, valami újdonság lehetett. Valamennyit ettem belőle, aztán kitette a folyosói szekrénybe, ami erre a célra volt rendszeresítve, a gyerekek beletehették az ennivalójukat, névvel ellátva persze. Egy-két napra rá, amikor uzsonnát osztottak, én is kaptam ebből a cukorból és más gyerekek is. Ez egy kicsit meglepett, és legközelebb megfigyeltem őket uzsonnaidő előtt. Szépen benyúltak a szekrénybe és kommunizáltak belőle. Anyám szólt nekik, hogy ő nem sajnálja az édességet a többi gyerektől, de nem azért vette a sajátjának, hogy a többi egye meg, én pedig ezentúl a hűtőszekrényben tartottam minden ehetőt, azt is, ami nem szorult hűtésre, mert abból nem kommunizáltak.
  Az volt a meglátásom – és a leveleket megkapó egy vagy több hölgy osztozott ebben –, hogy a cég korábbi bepalizott vásárlói föltették az arcképeiket, írtak valamit a Magamról rovatba, a levélíró script pedig ezekből kommunizál, mint 1978-ban a Karolina nővérkéi. Ezért nem látok problémát abban, hogy föltettem a leveleket úgy, ahogy voltak, arcképekkel, nevekkel együtt. Egyáltalán nem hittem, hogy a képeken látható urakat tényleg úgy hívják, ahogy oda van írva, mert a script ugyanúgy átemelhette az arcképet, a nevet és az adatokat együtt, mint különválasztva. Lehet, hogy az első képen látható arc tulajdonosát valójában Jenőnek hívják, három éve megtalálta a párját és törölte magát, és a biztonsági őr az egy teljesen másik ember, aki meg a „Lányok asszonyok bátran írjatok” után öt felkiáltójelet és egy négyest tett, az egy harmadik ember. Semmi sem bizonyítja, hogy nem.
  Az az egy biztos, hogy a levelek feladóiként megjelölt fiókokat nem kezeli valódi ember, mert az, hogy nyolc közül egy sem válaszol, túlságosan feltűnő.

Mondom, erre a következtetésre jutottam a levelek címzettjeivel együtt. De Losonci úr elmondta, hogy nem erről van szó, hanem mint a képeken is látható, ezek palackposták. Az egy olyan funkció, hogy előregyártott szövegekből lehet választani, illetve azt átszerkeszteni vagy sajátot írni, és a rendszer szétküldi mindenféle felhasználóknak, akik megfelelhetnek őszerinte. Tehát a palackpostát a valódi ember indította útjára, csak nem ő szövegezte meg – az ügyvezető igazgató elmondta, hogy az emberek nagy része átszerkesztetlenül küldi el a palackpostát, de ebből nem vont le olyan következtetést, hogy ez félrevezető a címzettek számára, mert gép által fogalmazott mondatokat olvas. Történetesen én szerét ejtettem, hogy belépjek a Cronosra egy regisztrált, fizetett felhasználó loginjával, és körülnéztem, de egyszerűen sehol nem lelem föl a palackposta funkciót. Ezután létrehoztam egy ingyenes regisztrációt, és azzal is körülnéztem – a palackpostáról sehol egyetlen árva szót sem találtam.
  Ami azt jelenti, hogy annak megvolt az oka, hogy közülünk senki nem gondolta, hogy ezek ember által kiválasztható, de gép által gyártott szövegek. Losonci úr szerint erre mindenhol felhívják a figyelmet, biztosan úgy van, én nem látom ennek nyomát sehol. Korrektor voltam, semmi sem kerüli el a figyelmemet. Én nem tudhatom, miért hiányzik a palackposta az oldal általam látott változatáról, két különböző felhasználónál, két különböző böngészőben, de hiányzik.
  Mindazonáltal kétségtelen, hogy az emberek általában nem olvassák el, ami oda van írva. Ezért ha ilyen félreértéseket azzal akarunk eloszlatni, hogy kiírjuk, hogy mi az ábra a palackpostával, akkor sajnos könnyen úgy járhatunk, mint jómagam, amikor alkalmazottat kerestem valamely célra, kiírtam a hirdetésbe, hogy hol kell dolgozni és mennyiért, és azt a nyúlfarknyi szöveget sem olvasták el, sorra jöttek a kérdések, hogy hol, mennyiért.
  Megtudtam (de már nem emlékszem rá), hogy a palackpostára az emberek hány százaléka válaszol, ami hasznos infó lehet a cég működését tervező szakembereknek, de nekem az volt a fontos, hogy a palackpostára adott válaszra hány százalékban kaptak választ a hölgyek, akik a palackpostát az uraktól megkapták. Nulla. Nyolc közül egyre sem.

Tehát teljesen logikusan arra gondoltunk, hogy ezeket a szövegeket gép gyártja, és mivel más cégeknél azt láttuk, hogy tele vannak robot felhasználókkal, azaz olyanokkal, akik mögött semmiféle emberi lény nincsen, rögtön erre asszociáltunk. Az ügyvezető igazgató szerint ezt azokkal a cégekkel beszéljem meg – persze, nyilván, az ő házuk táján ők söpörjenek, de nem tartom jó üzletpolitikának, ha engedjük, hogy a cégünk tevékenysége összemosódjon olyan cégekével, amik kétes gyakorlatot folytatnak. A jelen esetben egy vevőt mindenképpen elveszítettek, mert egyfelől megrendült a bizalmam a Cronosban, másfelől rosszul reagálok arra, ha – bármilyen barátságos, udvarias hangnemben – perrel fenyegetnek, akkor is, ha netán nincsen igazam, mert erre ráébreszthető vagyok ugyan, csak annak nem ez a módja. És azt eredményezi, hogy ezek után nem viszem hozzájuk a pénzemet.
  De a Cronos üzletpolitikáját nem beszéltük meg – ez végül is nem is érdekes e helyütt –, ehelyett kaptam sok statisztikai infót arról, hogy a Cronos miért nem szorul arra, hogy robotokat használjon, hogy mennyit költenek új ügyfelek toborzására és mennyi új ügyfelük van. Ennek szívből örülök, csak történetesen én statisztikahatlan vagyok. Sokszor előfordult már, hogy valaki statisztikával próbált rám hatni, nem sikerült, mert én másból indulok ki. De ez most mindegy.
  Nem tetszik a Cronos gyakorlata, az előregyártott szövegekkel akkor is elriasztják a vevőket, ha azokat amúgy valódi ember küldi, de ez már legyen az ő problémájuk.

»»»»»»