Brekeke

1.

A királylány fölemelte a békát és mély átéléssel megcsókolta. A béka abban a szempillantásban szépséges királyfivá változott.
  – Kedvesem! – omlott a királylány a karjaiba.
  – Drágám – mondta a királyfi –, várnunk kell még. Addig nem lehetünk egymáséi, amíg felséges atyád el nem távolítja családotok címeréből a gólyát.

2.

A királylány fölemelte a békát és mély átéléssel megcsókolta. A béka abban a szempillantásban szépséges fiatalemberré változott.
  – Kedvesem – nézett rá a királylány szerelmesen, de csodálkozva –, hol a koronád?
  – Nincs koronám, drágám. Mielőtt elvarázsoltak, én egyszerű parlamenti képviselő voltam. Baj?
  A királylány letörten roskadt a székre.
  – A békát még csak megbocsátaná a sajtó…

3.

A királyfi fölemelte a békát és mély átéléssel megcsókolta. A béka abban a szempillantásban szépséges királylánnyá változott, és pofon vágta.
  – Hé! Ahelyett hogy megköszönnéd!
  – Mit köszönjek meg? Miattad ezentúl megint járhatok bálokra meg udvari ceremóniákra, kibírhatatlan ruhákban! Várj, ne mozogj… ott egy szúnyog, erre repül…

4.

A királyfi fölemelte a békát és mély átéléssel megcsókolta. A béka abban a szempillantásban szépséges királyfivá változott.
  – Hé, várj már – mondta a királyfi –, ez most hogyan?…
  – Kértem én, hogy lesmárolj? – szólt rá a másik királyfi szemrehányóan.
  – Most mihez kezdjünk? Esetleg nincs egy húgod?
  – Hát vanni van… de az meg sündisznó.

5.

Eszti fölemelte a békát és mély átéléssel megcsókolta. A béka abban a szempillantásban szépséges fiatalemberré változott.
  – Ó – mondta Eszti. – Pont olyan vagy, amilyennek elképzeltelek.
  – Brekeke – felelte a királyfi. – Kvak.
  – Ööö… izé, hogy értetted ezt?
  – Kvak?
  – No mindegy. Akkor esküvő előtt még elmegyünk egy logopédushoz.

6.

Laci bácsi fölemelte a békát és mély átéléssel megcsókolta. A béka abban a szempillantásban szépséges kislánnyá változott.
  – Ööö… – kérdezte Laci bácsi –, hány éves vagy te voltaképpen?
  – Kilenc. Mit gondoltál, öregapó, csak húszéves szexbombákat változtatnak békává?

7.

Melinda fölemelte a békát és mély átéléssel megcsókolta. A béka abban a szempillantásban középkorú férfivá változott.
  – Hát – mondta Melinda – fiatalabbat képzeltem.
  – Fiatalabbat? Minek? Mielőtt elvarázsoltak, húsz évig voltam kiváló adóellenőr, és…
  Melinda rémülten hátraugrott, aztán csókot dobott neki, és megkönnyebbülten nézte, ahogy a béka visszaugrik a tóba.

8.

Peti fölemelte a békát és mély átéléssel megcsókolta. A béka abban a szempillantásban átváltozott kenguruvá.
  – Ezt most minek kellett, mondd?!
  – Izé… én királylányra számítottam…
  – Csak a mesékben, öregem – felelte a kenguru. – Tudod, meddig tartott, amíg találtam egy tündérkét, aki átváltoztat békává? Most kereshetek egy másikat.
  És elugrált.
  – Várj már… miért akarsz béka lenni?
  A kenguru visszanézett.
  – Hogy még ugrálhassak. De üres erszénnyel már nem lehet.

9.

Pálmakőy professzor gyanakodva nézett le a békára teknőckeretes szemüvegén keresztül.
  – És én elhiggyem ezt a marhaságot?
  – A francba – mondta a béka kimerülten. – Ne hidd el, ha nem akarod. Próbáld ki! Csókolj meg, és ha nem változom királylánnyá, te nyertél. Nincs már erőm tovább magyarázni.
  – Ostobaság – felelte Pálmakőy professzor. – Békává változtatott királylányok nincsenek. Ez minden tudományos evidenciával ellenkezik. Neked komplexusod van. Ismerek néhány kitűnő pszichiátert.

10.

A holló nyugodtan ült az ágon, csőrében a sajttal, és már rég nem figyelt a róka dumájára. Csak akkor pillantott le, amikor a róka mondat közepén elhallgatott. Odalent a róka előtt állt egy béka, és valamit magyarázott neki. A róka egyszer csak lehajolt és megnyalta a békát, aki szépséges rókalánnyá változott. A holló döbbenten eltátotta a csőrét.
  – Jól van, drágám – mondta a rókalány –, ezt a sajtot pedig megesszük az esküvőn.

11.

A cica lehajolt a békához és mély átéléssel végignyalta. A béka sokáig figyelte, ahogy a cica körberohangál az udvaron és köpköd.
  – Úgy kell neked – mondta a béka. – Legközelebb nem hiszel el minden hülye mesét.

12.

Jutka fölemelte a békát és mély átéléssel megcsókolta. A béka abban a szempillantásban szépséges fiatalemberré változott.
  – Drágám! – nézett rá szerelmesen. – Ismét ember vagyok! Köszönöm! Hozzám jössz feleségül?
  – Hát… – mondta Jutka szemlesütve – izé… igen.
  – Ez csodálatos! Azonnal menjünk a paphoz, hogy hirdessen ki minket… azaz miket beszélek, előbb atyádtól kell megkérnem a kezedet. Illetve… ugye atyád nem nemesúr? Mert én csak egy kereskedő fia vagyok.
  Jutka pislogott.
  – Hé, miket beszélsz itt össze… pap meg nemesúr… várjunk csak, mennyi ideig voltál te abban a tóban?!

13.

Lajcsi fölemelte a békát és mély átéléssel sem sikerült megcsókolnia. A béka folyton elhúzódott.
  – Béka… békuci… ne csináld ezt, meg akarlak csókolni, hátha elvarázsolt királylány vagy!
  – Az vagyok. Te viszont egyáltalán nem vagy szimpatikus.

14.

Zsuzsi tanácstalanul lóbálta a lábát, amíg végighallgatta a béka magyarázatát.
  – Értem én… és hidd el, hercegként tényleg nagyon bejönnél, de egy ilyen hideg, nyálkás lényt megcsókolni… nem lehetne úgy, hogy csak lájkollak?

15.

Juli a tóparton talált a békára, lenyúlt érte, s az beleugrott a tenyerébe.
  – Szevasz. Juli vagyok. Nézd, tudom, hogy most meg kellene hogy csókoljalak, de előtte szeretnék beszélgetni egy kicsit. Tudod, hogy megismerjük egymást.
  – Kvak – mondta a béka.
  – Például milyen zenét szeretsz? Milyen filmeket?
  – Kurutty – mondta a béka.

»»»»»»