Befejeztük

No, hát itt fejeztük be, nagyságos politikus uraimék, a legmélyebb tisztelethiánnyal. Elég sokáig tartott az az állapot, hogy bár annyira se tartottalak benneteket, mint amennyit csakugyan értek, pedig az se sok, azért a kisded játékotokban még részt vettem. Ti még kevesebbre tartotok engem, mint én titeket, összesen ahhoz van jogom, hogy négyévente ikszelgessek, ma még ajándékesőt záporoztatok rám a ti végtelen jóságtokban, holnaptól megint kuss a nevem, amíg el nem jön a következő játszadozás ideje. Mindenki világosan látja, akinek esze van, hogy totál mindegy, ki nyeri a választásokat, annyi változik, hogy ki virít négy évig a híradókban és ki nyilatkozik eltökélt pofával a változásról. Egyébként egyformán szartok a fejünkre. Az amerikaiaknak van igazuk, négyévente rendeznek egy nagy bulit, ahol egymástól megkülönböztethetetlen jelöltek ágálnak ugyanazokba a nemzetiszínű szalmakalapokba öltözve, az emberek bemennek, húznak valahova egy ikszet, és öt perc múlva azt is elfelejtik, hogy kire szavaztak. Az egyik igen tipikus amerikai filmben Eddie Murphyt egy halott ember nevén választják meg képviselőnek, annyira nem érdekel senkit az egész.
  Az csak ilyen elmaradott országban van, kisöcsém, hogy ha bemész valahova és azt mondod, képviselő vagyok, miniszter vagyok, köztársasági elnök vagyok, akkor a faszodat kezdik csókolgatni, hogy istenünk, tekints le ránk nagy szorongattatásunkban, szánj meg minket, nagyurunk, neked meg hízik a májad a boldogságtól, amiért nem értesz semmihez és mégis neked nyal mindenki. Kulturált emberek között ha bemegy a kocsmába az ottani miniszter, azzal fogadják, hogy helló, öreg, tedd le magad és igyál egy sört. Kész. Nézd meg Hailé Szelassziét vagy Idi Amin Dadát a régi fényképeken, a fűzfánfütyülő rézangyalát mindkettő a nyakába akasztotta, hogy jobban csillogjon, mert egy nyomorgó országban volt főseggfej, muszáj volt mindenkinek száz kilométerről levenni, hogy ő az isten, mert különben hátha csak egy fószernek látszik. Nézd meg akárhányadik Lajost vagy Fülöpöt a rézfaszú bagollyal a nyakában, azok frankón egész nap így mászkáltak, tele gyémántokkal és bazidrága selymekben, különben nem látszott, hogy a sok majom között ők a főmajmok. Na, ha ez megvan, akkor nézd meg Erzsi királynőt a kis kalapjaiban, amiket akármelyik nénike fölvehetne délutáni teára. Mert ő már egy modern, felvilágosult országban főnéni. Értem?
  Hogy a politikusok nálunk is csak sima öltönyökben járnak, aranydísz nuku, ezt így belemondod a pofámba és el se röhögöd magad? Hát baszki. Nálunk a ház a menő meg a kocsi. Soroljál magyar politikusokat, akiknek a kocsija nem került többe, mint az enyém, és nem laknak drágább kéróban, mint én. Hallgatlak!
  Ennyit az elmaradott országról, kisöcsém. Régen a ruhán kellett látszania, hogy ki előtt kell hasra vágódni, ma a kocsi mutatja meg a slepp, minden valamirevaló öltönyös marha körül ott ődöng egy sor halál unott fazon, akik mind eltökélt pofát vágnak, hogy ők majd jól megvédik az istent a képzelt golyózáportól, meg majd jól elintézik a napi ezer telefonját, meg majd jól beletenyerelnek az arcomba, ha tíz méternél közelebb tolom a szennyes pofám. Erre valók, azt mutatják, hogy az a fószer középen az isten, és mindenki más egy rakás szar.
  Na, ez az a játék, amiből én már nagyon régen kiszálltam. Volt olyan, totál frankón, hogy két méterre állt tőlem a miniszter, aztán jött a képviselő, hogy akarok-e beszélni a miniszterrel, mondtam, mit beszéljek én a miniszterrel? Azt akkor totál kulturált hangon, trágárságok nélkül, mert nekem volt gyerekszobám, te fasz politikus, az csak neked nem volt. Szóval kiszálltam. Nekem egy nővérke, aki a hatvanezres fizujáért naponta negyven gyereket fürdet le, nagyobb ember, mint te az összes Audiddal. Mondok jobbat. Egy hentes, aki kedves, bolyhos állatkákkal ismerkedik össze, aztán lecsapdossa a fejüket és fölszeleteli őket, az is nagyobb ember nálad, ha a sörgyár kéménye esik rád, akkor is. Tudod, miért? Mert dolgozik és pénzt keres magának meg a családjának, nem pedig egy emelvényen áll és fossa a szót olyan baromságokról, amik őnélküle nem is léteznének. Menjél el dolgozni, kisöcsém, igazi munkát, akkor mondjuk öt év múlva már emberszámba veszlek. Közben attól politizálhatsz, lehetsz képviselő, miniszterelnök, akármi, csak legyen egy főállásod, ahol felőlem lehetsz asztalos vagy műfaszkereskedő, csak ne aktákat rakosgass egy íróasztalon. Az is munka, csak ott az ember el van zárva az élettől. Én tudom, hogy sok politikus korábban dolgozó ember volt, de aztán hamar el is felejtette, milyen az. Tessék a kettőt egyszerre csinálni. Tőlünk se kérdezi senki, hogy akarunk-e munka, másodállás meg fusi mellett két gyereket nevelni, háztartást vezetni, beteg nagyit ápolni és kitöltögetni még az adóbevallást is, úgy, hogy nincsen slapaj meg szaladjoda ember, van a két lábunk meg a két kezünk, és ha leesünk a lábunkról, akkor elbuktunk. Tessék úgy élni, ahogy a ti faszságotok miatt nekünk kell, és garantálom, hogy egy hónap múlva leszarjátok, hogy hazudott-e tíz évvel ezelőtt a rivális faszfej.
  Szóval én kiszálltam. Egyetlen dolog volt még, amiben eljátszottátok, hogy engem is emberszámba vesztek, a választás. Sose volt igazán értelme, talán még a legelején egy kicsi, de mostanra totálisan lezüllesztettétek az egészet. Az úgynevezett baloldal, vagyis a jobbközép MSZP eljátssza, hogy kormányt akar váltani, erre fölszeleteli magát háromszáz kis pártra, azokat elkezdi összerakosgatni, és még egy héttel a választás előtt a nevét változtatgatja, hogy ki lehessen dobni az összes repiajándékot. Az úgynevezett jobboldal, vagyis a kommunista Fidesz eljátssza, hogy akkora frászban van az ellenzék miatt, hogy valami baromi nagy választási csalást fog véghez vinni, nagyobbat, mint negyvenkilencben a kékcédulások, és még arra se ügyel, hogy ne nyerjen háromszáz százaléknál vastagabban, mert az hátha feltűnő. Az úgynevezett szélsőjobb, vagyis a jobbközép-liberális Jobbik meg eljátssza, hogy ő egy igazi fasiszta párt, hogy bepalizza a kopaszokat, akik bármit beszopnak, ha nagymagyarországos matrica van rajta, ámbár ha Vona lenne a miniszterelnök, tökre úgy kormányozna, mint Orbán, legfeljebb a kopaszok kedvéért időnként cigányozna egyet.
  Most komolyan azt várod, hogy én majd bekajálom, hogy ez az egész nincsen régesrég lezsírozva? Akkor te hülyébb vagy, mint amilyennek engem hiszel, excellencia. Te egy barom vagy, aki még nagyobb barmokkal veszi körül magát, különben nem te látszanál a csapatban a legokosabbnak, és emiatt aztán azt hiszed, hogy mindenki barom. Hát nem. Elég sokan gondolkodnak még ebben az országban, ámbár ti minden lehetőt megtettetek, hogy az emberek elfelejtsenek gondolkodni. A képernyőn a legtisztességesebb ember Havas Henrik, mert ő világosan kifejezi, hogy senkit nem vesz emberszámba, aki nem ő, és magasról szarik az egész világra. Egy fasz, de fasznak is mutatja magát. Ti meg belevigyorogtok a pofánkba, és lehazudjátok a csillagokat is az égről, csak hogy rátok szavazzunk, miközben pontosan tudjátok, hogy nekünk is mindegy, kire szavazunk, mert nem változik semmi, és nektek is mindegy, mert úgyis mind ott ültök tovább a zsírosfazéknál.
  Szóval én kiszálltam. Ősszel majd megint kiül a pofátokra a megnyerő vigyor, pár hétig megint én leszek az isten, de én szarok rátok. Az a kisebbik baj, hogy nem szavazok, mert azt valójában ti is leszarjátok, de most már úgy se teszek, mint aki picsájára borul fényességes jelenlétetekben.
  És ha a részvételi arányok nem voltak elég magasak – fogalmam sincs, megnéztem, de két perc alatt el is felejtettem, annyira érdektelen volt –, akkor az azért van, mert rengetegen éreznek úgy, ahogy én, legfeljebb túl udvariasak ahhoz, hogy belevágják oda nektek, ahol másnak az arca van. Vagy nem találják a kellő szavakat, amivel kifejezhetik az undorukat.
  Meg hát persze úgyis tökmindegy. Kizárólag egymást veszitek emberszámba, mi ugathatunk, amit akarunk.

»»»»»»