Az ezerkettedik éjszaka

– Járulj elibém, ó, dzsinn.
  – Ó, Idők Ura, dzsinnek atyja, leborulok előtted. Allah vigyázza lépteidet, uram. Parancsolj velem, legalázatosabb szolgáddal.
  – Jó, jó. Hallgass ide, ó, dzsinn. Igaz-e, hogy gazdádat mesés gazdagság és családi boldogság mellett gyomorfekéllyel is megajándékoztad?
  – Nem az én bűnöm, ó, Idők Ura! Én csupán egy szerény, alig háromszáz méteres dzsinn vagyok, akinek képességei korlátozottak.
  – Nos, lássuk sorjában. Ha jól tudom, kétezer évet palackban töltöttél.
  – Így volt, nagyuram.
  – Ki szabadított ki?
  – Egy koldusszegény bagdadi halászfiú, ó, Idők Ura.
  – Ha jól tudom, a szerződés nem csupán három kívánságra szólt.
  – A te szemed mindent lát, ó, uram. Esküm úgy szólt, hogy aki kiszabadít, annak egész életére és az utódai életére alázatos, hű szolgája leszek.
  – Mivel nem ért utol az esküszegő dzsinnek szörnyű végzete, úgy gondolom, hogy meg is tartottad az esküdet.
  – Megtartottam és ezentúl is megtartom, ó, Idők Ura. Tíz esztendeje szolgálom gazdámat, Allah sokasítsa meg az ő napjait! Emeltem neki egy palotát a sivatagban, márványból és opálból, ónixból és lapis lazuliból, arannyal, ezüsttel és drágakövekkel ékesítettem, szantálfa bútorokkal és kasmíri szőnyegekkel rendeztem be. A kertben színarany fákat ültettem, amik öklömnyi rubinokat, smaragdokat, topázokat, gyémántokat teremnek, de azért van egy konyhakert is, meg istállók pompás arab és perzsa telivérekkel, körötte kis gazdaság, ahol minden szükséges megterem. Három kristálytiszta vizű, üdítő forrást fakasztottam, amik soha ki nem apadnak. S hogy legyen, aki mindennek gondját viseli, teremtettem száz egyforma, sudár termetű szerecsent és száz kecses rabnőt. Végezetül elhoztam gazdámnak a szultán legszebb lányát, aki iránt olthatatlan szerelemre lobbant. Ma is boldogan élnek és gyermekeik csicsergése veszi őket körül, ó, Idők Ura.
  – No jó. Elhiszem, tetszetős játékszer lehet. De gazdád mégis bajlódik a gyomrával.
  – Ó, Idők Ura, kinek orcáján Allah világossága fényeskedik, ítélj alázatos szolgád fölött. Ha gazdámra ellenség támadna, egy szempillantás alatt elfújnám őket, mint gazdám lába porát. Ha megrendülne a föld vagy iszonyú vihar fenyegetné gazdám palotáját és jószágait, ujjamnak egy mozdulatával megállítanám. De mit tehetnék én, egy egyszerű, alig háromszáz méteres dzsinn, az adóhatóság ellen?!

»»»»»»