Az ebadta eladta

Ők nem tudnak ezzel mit kezdeni, mondták a parkolási önhatóság őrmesterei, amikor a jóember bemutatta a hatóságilag hitelesített, letanúzott, nagypöcsét-ráütött szupervalódi szerződést arról, hogy ő már eladta az autóját – két évvel ezelőtt. Az önhatóságot ez nem érdekli, fizessen. Sőt mi több, ha megvan az új tulajdonos is, annál jobb, akkor fizessen ő is, mind a kettőnek kiküldik a tízezrekről szóló csekkeket a dörgedelmes parancsokkal.
  Tetszik tudni, ha Tulaj1 eladja az autóját Tulaj2-nek, és Tulaj2 nem jelenti be a változást, az csalás. A csalást büntetik. Van egy papír (a szerződés), amivel Tulaj2-t meg lehet találni és rá lehet verni a balhét. Akkor is, ha az autó azóta már Tulaj7 birtokában van. Tulaj2-t megtalálni a parkolási önhatóság érdeke, mert abban a szent pillanatban, hogy Tulaj1 eladta az autót, már nem az ő felelőssége, tehát ő jogszerűen nem fizet, tehát az önhatóság a károsult.
  Ha viszont az önhatóság nem ered Tulaj2 nyomába, hanem valaki máson próbálja behajtani a pénzt, akkor egyrészt bűnpártolást követ el, mert hagyja, hogy Tulaj2 megússza, másrészt csalást, mert olyantól követel pénzt, akiről tudja, hogy nem tartozik neki.
  Az önhatóság vezéregere tehát, aki a híradóban nyilatkozott, legjobban teszi, ha ügyvédet fogad, de nem Tulaj1 ellen, hanem saját védelmére.

»»»»»»