Az autogén hidrogén

Alternatív autókat mutattak be Győrben. Már hidrogénnel hajtott autók is vannak, de nem Magyarországon, mert nálunk nem lehet megtankolni őket. Éspedig azért nem, mert nincs meghatározva, hogy mennyi a hidrogén adótartalma.
  A tankolási nehézségeket hallva rögtön bólogatni kezdtem, hát igen, ez az ország sose tudta igazán kihasználni természeti kincseit. Hiszen a tévések már a nyolcvanas években kimentek a Balaton partjára és megkérdezték a strandolókat: „Tudta ön, hogy a Balatonnak már kétharmada hidrogén?” És az emberek aggodalmasan néztek a vízre. Azóta se történtek lépések, hogy kihasználjuk a Balaton hidrogéntartalmát, úgyhogy ha majd lesznek hidrogénkutak, alighanem úgy lesznek, hogy drága pénzért importáljuk hozzájuk a görög hidrogént. Pedig a görög hidrogén a legolcsóbb, mert a hidrogén görög szó, ezért minden más ország etimológiai jogdíjat fizet Görögországnak, amit az árban is érvényesítenek. Elég borzasztó. Később persze megjelenik a piacon a még olcsóbb kínai hidrogén Qīng () elnevezéssel, ez kínaiul hidrogént jelent, de nem görög szó, ezért megtakarítják a jogdíjat. A görög monopóliumot csak sokára szorítja ki az olcsó, de jó minőségű német hidrogén, a Wasserstoff.
  Csak hát mielőtt minálunk árusítani kezdenék, meg kell határozni, hogy mennyi az adótartalma. Megnéztem a Wikipédiában, nincs adat. A leggyakoribb izotópja, a H egyetlen protonból áll, a proton pedig két fölfelé és egy lefelé kvarkot tartalmaz. De ezekben se lehet sok adó, mert pont ez a két legkönnyebb fajta kvark. Valamelyest talán javít a helyzeten, hogy a kvarkok feles spinű részecskék, ami valami olyasmit jelent, hogy kétszer kell őket elfordítani ahhoz, hogy egyszer elforduljanak, és végeredményben az adóhivatalnokok se másmilyenek.
  Viszont bonyolítja a dolgokat, hogy a hidrogénes autók elterjedésével fölmegy a víz ára, hiszen egy villanyzsinór segítségével a csapvízből értékes üzemanyagot lehet nyerni. A vízre tehát jövedéki adóteher nehezül (nehézvíz), aminek összegét nem lesz könnyű kiszámítani. Egyfelől tudni kell, hogy elektrolízissel egy liter ₂O-ból mennyi üzemanyag keletkezik – ezt tudjuk, körülbelül száztíz gramm. Másfelől tudni kell, hogy ez a mennyiség mennyi benzinnel egyenértékű, ez a motorok teljesítményétől függ és jelenleg nem tudjuk. Harmadfelől pedig az elektrolízisnél felszabadul nyolcszázkilencven gramm oxigén is, és ezt jóvá kell írni, hiszen az oxigén is hasznos anyag, univerzális oxidálószer, alkalmazzák számos kémiai eljárásnál, az orvostudományban és – egyelőre – törvényileg szabályozatlan biokémiai folyamatoknál, leginkább a hematológiában, a hemoglobin oxi-hemoglobinná alakításához, amit a hozzá nem értők lélegzésnek neveznek.
  Nagy probléma viszont, hogy az illegális vízbontók oxigéntermelését hogyan fogják jóváírni. Könnyen meglehet, hogy aki titokban elektrolizél, annak az oxigénjét egyszerűen nem veszik át a begyűjtő állomásokon, és ez kockázatossá teszi a dolgot, mert az oxigént nem könnyű tárolni és nem bomlik le. A levegőbe kiengedni pedig csak kis mennyiségben lehet, különben kimutatják, hogy az illegális vízbontó fölött megnövekedett a levegő oxigéntartalma. Nagyvárosokban egyáltalán nem lesz célszerű ilyesmivel kísérletezni.
  A megoldást az jelentheti, hogy az Univerzum anyagának háromnegyede hidrogén. Megpróbálkozhatunk tárgyalásokat kezdeményezni az Univerzummal, hogy vegyék föl hazánkat, legalább megfigyelői jogkörrel, abba a háromnegyedbe.

»»»»»»