Folytassuk az angol nyelv magánhangzóival. Mivel most csak magukat a hangokat tanulmányozzuk, aránylag könnyebb a dolgunk, mintha a szavakat is meg kellene néznünk, amiben szerepelnek. Az angolban ugyanis több garnitúra magánhangzó van, három-négy legalább, dialektustól függően. Gyakorlatilag ugyanazok a hangok vannak bennük, csak más-más szavakban.
Az angolban is megvannak a magyarnál már látott magánhangzók közül a következők:
–
(az oxfordiban csak diftongus részeként, például
); az ausztrálban az oxfordi
helyett;
–
(az oxfordiban, például
; változatai felbukkannak a bostoniban és a dél-afrikaiban);
–
(az amerikaiban:
);
–
(az ausztrálban és a kanadaiban, például
);
–
(csak hosszúként);
–
(az ausztrálban hosszúként, az oxfordi
helyett);
–
(csak hosszúként az oxfordiban).
Az angolból teljesen hiányzik minden olyan magánhangzó, ami a magyar
-re és
-re bármennyire is hasonlítana, ezért olyan nehéz megtanítani nekik ezt a két hangot. (Az
-t is, mert akinek a nyelvjárásából hiányzik, az nem ismeri.) Egyébként nemcsak az angoloknak; szanatóriumi szobatársam a
szóval odáig jutott, hogy
mert két nyelvet is értett, a chokwét (ő tyokvének ejtette és tkyokwe alakban írta) és a portugált, de egyikben sincs
és 
Lássuk tehát az eddig még nem tanulmányozott angol magánhangzókat, nagyjából ábécérendben. (Pontosabban a magánhangzó-táblázat bal alsó sarkától indulva.)
A jobbra látható

nagyon fontos, világszerte elterjedt hang. Az angolok
ashnek hívják a hamut jelentő szó után, amit ezzel ejtenek. További szavak vele:

(hangsúlyos helyzetben),

stb.
Az angolon kívül használja a finn, ahol az

betű külön erre a célra van fenntartva (
hirtelen). A dán és a norvég, ahol

-vel vagy ugyanazzal az

betűvel írják, mint az IPA-ban (az IPA innen vette át). A szlovák, ahol szintén

a jele (
kilenc). És használja rengeteg további nyelv az

vagy más magánhangzó allofónjaként.
Nagyon hasonlít a magyar

-ra, csak kerekítetlen ajkakkal ejtik. Ritkán fordul elő önálló fonémaként, inkább csak más hangok allofónjaként. Az angolban csak hosszú, például a
Az

ritka hang a világ nyelveiben, de fontos fonéma az angolban:

stb. Kerekített párja, az

már jóval gyakoribb, de többnyire csak mint az

allofónja. Az angolban olyan szavak tartalmazzák, mint

stb. Fonémaként kedvelt a niger-kongói nyelvekben, ahonnan
legutóbb egy ga nyelvű példát mutattam, most inkább
eve legyen a mutatvány:

Az eve is egyike azoknak a nyelveknek, amelyek IPA-jeleket vettek át hivatalos helyesírásukba; itt a

is szerepel, ami szintén IPA-jel.
Nagyon ritka hang. Az oxfordiban

vagy

stb., és más angol nyelvjárásokban is megvan, de ezen a nyelven kívül a
Wikipédia is csak egyetlen nyelvből, az Új-Kaledónia keleti partvidékén 5498 ember által beszélt
paikîből tud példát mondani.
A táblázatban nem kapott helyet, de fontos az előző hang
rotacizált változata. A rotacizáció az

hang kiejtése olyan helyzetekben, ahol nem követi magánhangzó; a nem rotacizáló beszélők csak akkor ejtenek

-et, ha magánhangzó áll utána, de akkor sem mindig. Rotacizál például az amerikai kiejtés, de nem rotacizál az oxfordi. A rotacizáció olyan fontos jelenség, hogy különleges ékezetet kapott az IPA-ban, egy kis farkincát a betű jobb oldalán:

– de két IPA-betű farkincás alakja külön bekerült a Unicode-ba, mert annyira gyakran szerepelnek rotacizálva. Az egyik az

Az

szerepét veszi át a rotacizáló nyelvjárásokban.
»»»»»»
Láng Attila D., 2008.9.8.