Az angol magánhangzók 1.

Folytassuk az angol nyelv magánhangzóival. Mivel most csak magukat a hangokat tanulmányozzuk, aránylag könnyebb a dolgunk, mintha a szavakat is meg kellene néznünk, amiben szerepelnek. Az angolban ugyanis több garnitúra magánhangzó van, három-négy legalább, dialektustól függően. Gyakorlatilag ugyanazok a hangok vannak bennük, csak más-más szavakban.
  Az angolban is megvannak a magyarnál már látott magánhangzók közül a következők:
  – (az oxfordiban csak diftongus részeként, például ); az ausztrálban az oxfordi helyett;
  – (az oxfordiban, például ; változatai felbukkannak a bostoniban és a dél-afrikaiban);
  – (az amerikaiban: );
  – (az ausztrálban és a kanadaiban, például );
  – (csak hosszúként);
  – (az ausztrálban hosszúként, az oxfordi helyett);
  – (csak hosszúként az oxfordiban).
  Az angolból teljesen hiányzik minden olyan magánhangzó, ami a magyar -re és -re bármennyire is hasonlítana, ezért olyan nehéz megtanítani nekik ezt a két hangot. (Az -t is, mert akinek a nyelvjárásából hiányzik, az nem ismeri.) Egyébként nemcsak az angoloknak; szanatóriumi szobatársam a szóval odáig jutott, hogy mert két nyelvet is értett, a chokwét (ő tyokvének ejtette és tkyokwe alakban írta) és a portugált, de egyikben sincs és
  

közel-nyílt elülső kerekítetlen

  Lássuk tehát az eddig még nem tanulmányozott angol magánhangzókat, nagyjából ábécérendben. (Pontosabban a magánhangzó-táblázat bal alsó sarkától indulva.)
  A jobbra látható nagyon fontos, világszerte elterjedt hang. Az angolok ashnek hívják a hamut jelentő szó után, amit ezzel ejtenek. További szavak vele: (hangsúlyos helyzetben), stb.
  Az angolon kívül használja a finn, ahol az betű külön erre a célra van fenntartva ( hirtelen). A dán és a norvég, ahol -vel vagy ugyanazzal az betűvel írják, mint az IPA-ban (az IPA innen vette át). A szlovák, ahol szintén a jele ( kilenc). És használja rengeteg további nyelv az vagy más magánhangzó allofónjaként.
  

nyílt hátsó kerekítetlen

  Nagyon hasonlít a magyar -ra, csak kerekítetlen ajkakkal ejtik. Ritkán fordul elő önálló fonémaként, inkább csak más hangok allofónjaként. Az angolban csak hosszú, például a
  

nyílt-közép hátsó kerekítetlen

nyílt-közép hátsó kerekített

  Az ritka hang a világ nyelveiben, de fontos fonéma az angolban: stb. Kerekített párja, az már jóval gyakoribb, de többnyire csak mint az allofónja. Az angolban olyan szavak tartalmazzák, mint stb. Fonémaként kedvelt a niger-kongói nyelvekben, ahonnan legutóbb egy ga nyelvű példát mutattam, most inkább eve legyen a mutatvány: Az eve is egyike azoknak a nyelveknek, amelyek IPA-jeleket vettek át hivatalos helyesírásukba; itt a is szerepel, ami szintén IPA-jel.
  

közép középső kerekítetlen

  Nagyon ritka hang. Az oxfordiban vagy stb., és más angol nyelvjárásokban is megvan, de ezen a nyelven kívül a Wikipédia is csak egyetlen nyelvből, az Új-Kaledónia keleti partvidékén 5498 ember által beszélt paikîből tud példát mondani.
  

nyílt-közép középső kerekített rotacizált

  A táblázatban nem kapott helyet, de fontos az előző hang rotacizált változata. A rotacizáció az hang kiejtése olyan helyzetekben, ahol nem követi magánhangzó; a nem rotacizáló beszélők csak akkor ejtenek -et, ha magánhangzó áll utána, de akkor sem mindig. Rotacizál például az amerikai kiejtés, de nem rotacizál az oxfordi. A rotacizáció olyan fontos jelenség, hogy különleges ékezetet kapott az IPA-ban, egy kis farkincát a betű jobb oldalán: – de két IPA-betű farkincás alakja külön bekerült a Unicode-ba, mert annyira gyakran szerepelnek rotacizálva. Az egyik az Az szerepét veszi át a rotacizáló nyelvjárásokban.

»»»»»»