Antipirin

A magyarok egyharmada semmiféle külföldit nem engedne ebbe az országba, még a pirézeket sem, akikkel pedig soha semmilyen konfliktusunk nem volt, még csak piréz bűnözők se érkeztek Magyarországra soha.
  Érdemes ezzel kapcsolatban föleleveníteni e föld történelmét. Első lakói a neandervölgyiek voltak, majd a neolitikumban a délkelet-európai kultúrák szállásterületének része volt. A bronzkorban a halomsíros és az urnamezős kultúra lakta, majd megfordultak itt a kimmerek és a szkíták, és megérkeztek a szlávok, akik azóta is folyamatosan itt élnek. 400 évvel Krisztus előtt a La Tène-kultúra hódította meg. Háromszáz évvel később a kimberek, a teutonok és ambronok haladtak át rajta, jókora vargabetűvel Dániából Franciaországba vezető útjukon. Krisztus után 10-ben Augustus császár Pannonia néven római provinciává tette a Dunántúlt. Diocletianus idején a Dunán innen szarmaták éltek, majd megjelentek a vandálok, pedig a tévészékház akkor még nem is létezett. A keleti gótok királyságának is távoli, külső része volt a vidék, míg végül megérkeztek a magyarok, egyébként az avarokkal együtt. Azaz dehogyis végül, hiszen a frissen létrejött Magyar Királyság 1044-től 1046-ig német hűbérbirtok volt, s kétszáz évvel később tekintélyes méretű német lakta területek vannak a térképen. Egy időben a levantei kereskedőkből is sokkal többet lehetett látni, mint manapság. A 15. században sok lengyel érkezhetett, szövetségesek voltunk. Aztán ugye jöttek a törökök, akiknek csak egy töredéke volt ám török, tekintélyes részük mindenféle ázsiai népből származott. Később az osztrákok elkergették a törököket, nem épp jószívűségből, mert itt maradtak helyettük. Ők mindenféle nyugat-európaiakat hoztak magukkal. Egyszer föllázadtunk ellenük, akkor némi oroszok jöttek, persze azok se voltak mind oroszok, a hatalmas birodalom mindenféle népéből származhattak. 1910 körül Magyarország lakosságának csak 54%-a volt magyar; az irredenta térképekre mindig hűségesen berajzolt Horvát-Szlavónországban kevesebb, mint három százalék. A két világháborúban az égvilágon mindenféle ember került az országba, egy részük itt is maradt. És a kunokról, a jászokról, a besenyőkről, a tatárokról, az arabokról, a zsidókról, a vikingekről és az angolaiakról nem is szóltam.
  Ennek a rengeteg sokféle embernek a leszármazottai vagyunk mi, akik most elvitatjuk a bevándorlás jogát a pirézektől – éppen tőlük, akik az egészből ki voltak rekesztve. Soha egyetlen piréz nem érkezett Magyarországra, még fölötte elhaladó repülőgépen sem ült, nem utazott magyar felségjelű óceánjárón, nem szállt be külföldön magyar által vezetett gépkocsiba, miközben a világ minden más népének része lehetett ebben.
  Nem juthatna valami végre a pirézeknek is?

»»»»»»