Anne Shirleytől Clair doktorig
Ha 1995-ben Montgomery három könyve nem angolul kerül a kezembe (egy Chip-CD tette közzé a Gutenberg Projekt anyagából, húsz-harminc kötet társaságában), talán sose tanultam volna meg angolul. Jártam még gyerekfejjel tanfolyamra, tanultam otthon mindenféle könyvből, de az eredmény minnimális volt; no persze legfőképpen azért tanultam, mert elvárták tőlem. Nem volt motivációm, és nem is tudtam, hogy ez milyen fontos.
A Váratlan utazás azonban éppen elég nagyszerű tévésorozat ahhoz, hogy minden érdekelje az embert, ami vele kapcsolatos, így Anne Shirley is. Bár bevallom, nekem sose tudott annyira szívem csücske lenni, mint Sara Stanley, de ez főleg azért van, mert Sarah Polley a világ legnagyobb színésznője, és amit abban a filmben csinált, az őrület. Megan Follows viszont tehetett Anne-nel, amit akart, az már nem változtatott a tényen, hogy én imádtam például azt a monológot, amit az állomásról hazakocsikázva karattyol Matthew-nak, és azt Sullivan eléggé megcsonkította (márpedig én abból tanultam meg, hogy mondják angolul, hogy ugye), meg még sok mindent úgy változtatott a történeten, ami énnekem nem tetszik, szóval hiába ennivaló maga Anne, a film nem lett a kedvencem. (És igen, én is nehezményezem, hogy a későbbi filmben elvitte Anne-t a háborúba, miért nem mindjárt Micimackót?)
De nem erről akartam beszélni, szóval Anne Shirleyről akkor még nem tudtam semmit, és el akartam olvasni. Hát nekiültem egy rezidens szótárprogrammal, ami mellesleg hibás is volt és persze semmit se tudott a nyelvtanról, és kihüvelyeztem a szöveget. Egyébként könyvolvasó programot is írtam, K-nak hívták (mint könyv), és két különleges dolgot tudott, megjegyezte, hogy melyik könyvben hol tartok (ez ma már elemi követelmény, de hát hol volt ez még akkor), és nem rakott a képernyőre semmilyen menüt, ikont, gördítősávot, békiben hagyta az embert az ultramodern számítástechnikai környezettel, ami nagyon nem való szépirodalomhoz, csak a szöveg volt egy sima fekete képernyőn meg az oldalszám.
A három kötet végére elég jól tudtam kanadaiul, aztán jött két évvel később a net, ott hozzátanultam a többit.
No, ezt a módszert vettem elő most. A főhős ezúttal nem kislány, hanem férfi, Carsac Clair doktora, aki számtalan univerzumot beutazva harcol a Mislixek ellen. Mivelhogy ezt a könyvet kilencéves korom óta ismerem és megvan digitálisan. Most pedig írtam egy kis programot, ami két könyvből egyet csinál, bekezdésenként váltogatja Silvija Cepurniece és Gyáros Erzsébet fordítását. Az eredeti szövegből kipuskázni az ismeretlen szavakat szerintem nemcsak gyorsabb, mint megnézni a szótárban, de hatékonyabb is. De azért persze szótárazok is, hogy lássam, milyen különbségek vannak a két fordítás között (van bennük jócskán), és hogy biztos legyek az újonnan tanult szavak jelentésében.
Persze a két fordításban és különösen a digitális változatokban nem mindenhol vannak ugyanott a bekezdéshatárok – már eleve különbség, hogy a lett fordító bevezetőt is írt a könyvhöz, a magyar meg nem –, ezért megoldottam, hogy a könyvet ki lehessen preparálni a program számára: ha a bekezdés végére @ jelet teszünk, akkor a következő bekezdést is hozzáolvassa, és csak aztán folytatja a másik nyelvvel.
Meglátjuk, mire jutunk egymással.