Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Amennyiben

Elküldték a személyimet, és felhívták a figyelmemet, hogy AMENNYIBEN a bitang hosszú nevű kártyával is „rendelkezem”, azt ne tároljam együtt a személyivel – miközben pontosan tudják, hogy igen, hiszen tőlük kaptam; valamint felhívták a figyelmemet, hogy AMENNYIBEN a régi személyim nálam maradt, azt köteles vagyok leadni – miközben pontosan tudják, hogy nincs nálam, hiszen ők vonták be, ez eleve feltétele volt annak, hogy postán küldhessék.
  Ez a baj a bürokratákkal. Ha adott helyzetben van százhetven eshetőség, akkor ő azt mind végig fölpapagájolja, és a polgárra bízza, hogy azok érvényét végesvégig gondolja át. Ő mentesül a gondolkodás fárasztó feladata alól, az állam pedig naponta sok tízezer ingyen munkaórát nyer, mint régen a földesúri robotot, mert mindenkinek egyenként végig kell gondolnia, hogy az adott papírokon őneki elsorolt kétszáz paraméter közül érvényes-e valami. Az állam pontosan tudja, hogy az ügyfél jogosult-e bányászkedvezményre, űrhajósok keringési támogatására, vakvezetőkutya-pótlékra, almatermesztők kiegészítő juttatására, nem ideértve a starkingokat, és így tovább, és így tovább, hiszen ő tartja nyilván, hogy az ügyfél óvónőként ment nyugdíjba, de ezzel a varázsszóval, hogy AMENNYIBEN, elsorolhat háromezer ilyen ökörséget és rábízhatja a nyolcvanéves nénire, hogy helyette végigszemezgesse.
  Mellékhatásként az állam, amely magát az emberek ellenségeként definiálja, rengeteg pénzt megspórol rajtuk, hiszen a kilométeres felsorolások rendre azzal a körülménnyel járnak, hogy az ügyfél válassza ki, mire jogosult és akkor kérheti. Ha nem találja meg, nem kéri – és nem kapja. És az államnál marad a pénz. Hogy az államnak mire kell, azt nem tudja senki, az állam sem, hiszen az állam a társadalom ügyintézője, neki nem kell pénz másra, mint amire az embereknek szükségük van. Itt Orbán stadionjai nem érdekesek, hiszen ez legkésőbb a 19. század óta így van, amióta a modern államrendszer kialakult, az egész világon.

»»»»»»