Ábécédé

Összefutottam két dalocskával, amik ugyanarról szólnak, de érdekesen más megközelítésből. Az ábécéről a betűket tanulgató óvodásoknak. Nemcsak a megközelítés más, az ábécé is. A litván változatot a PetPunk, Andrius Kirvela és Gediminas Šiaulys készítette, és Ursula is énekel rajta. Az észtet persze Sofia Pert, aki folyton ilyesmiket csinál.

De, mondom, egészen más a megközelítés. PetPunkék egész mesevilágot varázsolnak az ábécé köré, Sofia viszont tökéletes átéléssel zavarja le, éppen olyan lélektelenül, amilyen lélektelen maga a szimpla betűsor, ha és amíg nem alkotunk szavakat belőle. Az észt szerkesztő, aki nem adta nevét művéhez, egyetlen szót választott az ábécé mindegyik betűjéhez, ismeretlen indíttatásból kooptálva közéjük a C és F betűt is, amik nem is részei az észt ábécének, nem is talált velük mást, csak idegen szót. A Z-t nem vette föl, talán mert észtül a zebra is s-szel van – így viszont nem tudják meg, hogy ha fölveszik, akkor a T elé kerül a Ž-vel együtt, és meg sem ismerik, ahogy kimarad a Q, W, X, Y és Š is. A litvánoknál viszont az nem jön ki, hogy az E, I és U betűk három-három változata között mi a különbség, ami az anyanyelvű gyerekeket persze nem zavarja, mert ők az elhangzó szavakat natívan tudják, de engem igen, mert egy kukkot se tudok litvánul.
  Talán csak engem zavar, hogy az észt grafikus anyát (ema) söpörgetés közben, apát (isa) viszont a fotelben kényelmesen üldögélve és újságot olvasva ábrázolta.
  És eltűnődtem az ábécén mint olyanon. Persze megtanítjuk a gyerekeknek. De elég ez így? Egy litván gyerek, aki így tanulta az ábécét, némi üggyel-bajjal szépen kiolvassa, hogy ŠIAULIAI → š-i-a-u-l-i-a-i, aztán nem érti, hogy mit olvas, hiszen ő tudja, hogy az helyesen seuljei, lágyított s-sel és l-lel. Honnan jutna eszébe, hogy így írják? Pedig nem kell minden szót külön megtanulni, mint az angol gyerekeknek, egyszerű helyesírási szabály, hogy az I lágyítja az előtte álló mássalhangzót, és ha utána mély magánhangzó áll, akkor el is tűnik a kiejtésből. Az észt gyerekeknek talán könnyebb a hosszú magánhangzókat és a diftongusokat egyből tudni, de azért, tekintve, hogy a kilenc rövid magánhangzó mellé megvan a kilenc hosszú és huszonnyolc natív diftongus, szerintem valahogy ki kellene térni rájuk.
  Tudom, bonyolult vagyok és telhetetlen, hiszen ez itt még csak az ábécé.

»»»»»»