A zsiráf nyaka hosszú, a gyereké meg szexi

Van néhány baj. Erősen kellemetlen mellékhatásokkal járó oldalt tett közzé a Burda, és egymást követő bajok sora fakadt belőle.
  

Ezt írta a Burda a képen középen látható ruháról: „Sima kerek nyak, az eleje közepén szexi hasítékkal, gumival behúzott háromnegyedes ujjával: hát igen, ezt Anyu is megirigyelhetné! Kicsit hosszabbra hagyva leggingshez is hordható miniruhává alakítható. Tippünk: a nyakán elfér egy keskeny kézi vagy gépi hímzés.”
  Igen, a Burda szerint a nyolcéves nyakán a kivágás, tehát a nyaka az lehet szexi. Mivel a LAttilaD.org olvasói kétségtelenül mentesek a pedofíliától, ezt tovább nem is taglalnám.

Itt kezdődnek a bajok. A Burda beleállt a dologba és nagy ártatlanul megkérdezte, hogy mi ezzel a gond.
  
  A képet a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene alapítvány oldaláról hoztam, mert miután az első képet levettem a Burda oldaláról, akkor nekem még volt félórácska elintéznivalóm, s mire hozzáláttam a cikket is megírni, addigra a Burda oldaláról eltűnt. De amikor még ott volt, akkor százával sorakoztak alatta az anyázások, hogy mit nem lehet ezen érteni, ezt csak egy pedofil nem érti, és így tovább.

Már a poszt hangneme is ezzel nyit, ahogy zárójelben megjegyzi, hogy periférikus volt a gyerekjogi szervezet, eleve megpróbálja megsemmisíteni a véleményt annak elkövetőjével együtt. Hiszen csak egy periférikus szervezet, és durván csinálta! Aztán a második felvonás: hogy kommunikáció helyett, például egy tisztességes bocsánatkérés helyett leveszi a posztot, abban a reményben, hogy a Burda olvasói nem olvasnak mást, csak Burdát – ha nincs az oldalunkon, nem létezik a probléma, mehetünk a főszerkesztői fültővakargatásért.
  Ha lennének a Burdánál kommunikációs partnerek, én azért megérdeklődném, hogy mit jelent az a periférikus gyerekjogi szervezet. Egy határ menti falucskában üzemel? Gondolom, nem. Vagy talán létezik mainstream gyerekjogvédelem és periférikus?

Nézzük meg, mi van, ha ez a ruci nagy kislányon van (azt hiszem, burdául így mondanák). Nem nyolc-, hanem tizen-huszon-harmincnyolc évesen. Akkor már lehet nyugodtan szexi. De szexi?
  Hát nem. Ez egy kis kivágás a ruha nyakán, semmi eget rengető. Le kellene végre kattanni arról, hogy egy nőnek néhány négyzetcentiméterrel több látható bőre az hűha meg fúha meg juhé, faszok föl, viii-gyázz! Ez gyerekeknél pedofília, felnőtteknél pedig a nő szexuális céltárggyá (ahogy Vanessa mondja, zsákmányállattá) ledegradálása,¹ és nagyon itt volna már az ideje lejönni erről az anyagról. Az egésznek teljesen az a szaga van, akkor is, ha felnőttön van az a ruha, mint azoknak a bulvárcikkeknek, amikben „villantanak”, ami azt jelenti, hogy valakinek látszik fél centi a melltartójából, és akkor hű, de izgis. Ezeknek a szerzői azok, akiket nem szabad beengedni az áruházak nőiruha-osztályaira. Gyerekeknél is volt már ilyen: A Narancsszem-botrány.

Természetesen nem feltételezem, hogy a blogot és a LAttilaD.org többi írását pedofilok is olvassák, nem lehet kellemes nekik, viszont akadhat, aki ideológiailag nem eléggé képzett. Például mert szerkesztő a Burdánál, vagy éppen Narancsszem. Az ő kedvükért alkotta meg a LAttilaD.org Alapvető Ismeretek és Diliház Ügyosztálya az AHA Szabályt. Ennek segítségével bárki meg tudja különböztetni a gyereket a felnőttől.

  1. Kérdezd meg az életkorát. Vonj ki belőle tizennyolcat. Ha a kapott szám negatív: gyerek.
  2. Ha nem mondja meg, akkor kérdezd meg, hogy érdeklik-e a nyuszikák meg a kismackók. Ha igen: gyerek. (Vagy zoológus, de ennyi margót vállalni kell.)
  3. Ha ezek a módszerek nem segítenek, kérdezz meg valakit, aki látott már emberi lényeket.
  A végén birtokába jutsz az AHA-felismerésnek:
  a) Aha! Ez egy gyerek! Akkor nem szexuális zsákmányállat!
  vagy pedig
  b) Aha! Ez már nem gyerek! Akkor sem szexuális zsákmányállat!

A baj a középső ruhával van – de azért kimásolom a bal oldali ruha leírásának egy részletét is.
  „[…] máris nekiláthat ennek a semmivel sem kevésbé mutatós, de sportosabb karakterű, kimondottan kis hölgyek számára tervezett, elöl végiggombolt, svédzsebes változatba.”
  Tetszik tudni, én időnként szerkesztő vagyok itt-ott. Ha egy ilyen bent hagyok, addig voltam szerkesztő.

»»»»»»