A tolatlan kocsi
A minap elgondolkodtam a tolókocsi kontra kerekesszék eldöntetlen vitáján, amiben a magam részéről a mozgiautót tettem nevető harmadikká. Van az a híres nagy érv, miszerint – pillanat, ennek tipográfiailag is meg kell adni a kellő tiszteletet –:
Helyes, akkor lássuk a velejét, ahogy Dave Kovic mondta elnök korában. Nem tolják? Ezt nevezi Szepesy Gyula logikázásnak. Akar az olvasó logikázni? Tessék.
A karfa nem lehet karfa, mert már rég nem csak fából készül, hanem műanyagból, fémből, bőrrel bevont szivacsból. Az tehát helyesen karműanyag, karfém vagy karbőrösszivacs.
A szemüveg nem lehet szemüveg, mert már rég nem csak üvegből készül, hanem műanyagból is. Az helyesen szemműanyag.
A sajtó nem lehet sajtó, mert már régesrég nem sajtolják (azaz nem préselik rá a papírt a festékes betűkre), hanem egy levilágításnak nevezett eljárással készítik az újságot. Az helyesen levilágító.
A golyóstoll nem lehet golyóstoll, mert tolla a madárnak van, csak régen írtak azzal, ma már nem. Az helyesen golyósíróeszköz.
A pizzafutár nem lehet futár, mert már rég nem fut, hanem motorozik. Az helyesen pizzamotorozó.
A lábas nem lehet lábas, mert már régen nincs lába, feneke van, úgy tesszük a tűzhelyre. Az helyesen fenekes.
Ülök tehát a fotelemben, karomat kényelmesen a karbőrösszivacsra támasztva, új szemműanyagomon át olvasom a napilevilágítót, néha jegyzetelek a golyósíróeszközömmel, és várom a pizzamotorozót, amíg megfő az étel a fenekesemben.
A fenti példákkal kifejezetten olyanfajta logikázásokat kerestem, amik elavult technikai körülményeket őriznek. A technika gyorsabban változik, mint a nyelv. A lábas évtizedekkel ezelőtt kihalt, de a neve még mindig megvan, köszöni, jól.
Az a kocsi, amit tolnak, nem halt ki. Itt a házban van vagy öt. A tolókocsi eredetét adó műszaki eszköz tehát még ki se halt, és máris jön a logikázás, hogy nem tolják.
Két válaszom tehát:
1. De bizony tolják.
2. Ha már nem tolják, az se ok arra, hogy ne hívjuk tolókocsinak, mert ha ok rá, akkor ezen az alapon szavak tömegét kell kidobni.