A szárny

A szerződést január elsején, Mr. Richman nyolcvanötödik születésnapján írták alá. A határidő szoros volt, de tartható, Mr. Builder teljes felelősséget vállalt az építkezésért. Májusban, a néhai Mrs. Richman születésnapján felavatják a nevét viselő gyermekkórházi szárnyat. Mr. Richman bankárai átutalták a hatalmas pénzösszeget, Mr. Richman titkára, Mr. Penn pedig várta a híreket.
  Egészen március elsejéig, amikor bement a betegágyban fekvő Mr. Richmanhez és azt mondta:
  – Baj van a kórházi építkezéssel, főnök. Mr. Builder visszautalta a teljes összeget.
  – Most?! Márciusban?! Miért?!
  – Utánanézek, főnök.
  Mr. Penn utánanézett. Mr. Builder tökéletes értetlenséggel fogadta a hírt. Ő nem utalt vissza semmit. A cégnél ő volt az egyetlen ember, aki ilyen összegű kifizetésről rendelkezhetett, de magát az építkezést természetesen nem ő vezette, hanem Mr. Leader, aki viszont tudott a dologról. Vörös arccal magyarázta Mr. Penn-nek.
  – Egyszerűen nem tehettem semmit. A számítógép visszautalt mindent, az utolsó centig. Most írom a jelentést Mr. Buildernek, egy órán belül ő is tudott volna róla.
  – Hagyja azt a jelentést. Azt mondja meg, miért utalt vissza a számítógép.
  Mr. Leader előkeresett egy paragrafust az építési törvényben. A bank erre való hivatkozással küldte vissza a pénzt, átnyúlva Mr. Builder feje fölött. Mr. Penn figyelmesen végigolvasta, és konzultált Mr. Richman ügyvédjével, Mr. Law-val is, aki bólintott.
  – A törvényben az áll, hogy ha az építkezést nem kezdik meg a kitűzött határidőn belül, akkor a szerződés semmis, a teljes összeg visszajár.
  – De miért nem kezdték meg az építkezést?! Két hónap telt el!
  – Derítse ki, és máris írom a keresetlevelet.
  – A főnököt nem érdekli keresetlevél. Föl akarta avatni azt a szárnyat két hónap múlva.
  Mr. Penn és Mr. Leader kiment az építkezés helyszínére, ahol meglehetős sürgölődést talált, munkagépek szaladgáltak ide-oda, de egyetlen darab falat se találtak. Volt egy csomó hordozható konténer, amelyekben a munkások laktak, az egyik volt az iroda, itt találták meg a művezetőt, Mr. Bosst.
  – Így van. Rengeteget dolgozunk, de egyetlen téglát se sikerült még lerakni. Ezt őszintén be kell vallanom.
  – Két hónapja el kellett volna kezdeniük – felelte Mr. Penn.
  – De hát elkezdtük, titkár úr.
  – És hol van az eredménye?
  – Nézze – mutatott ki az ablakon Mr. Boss. – Látja azt a munkagépet?
  Egy talajgyalu tolatott el sietve az ablak előtt.
  – Ez a gép ma reggel még működésképtelen volt. Amint látja, már megy. Hamarosan a lapátjait is mozgatni tudja majd.
  – Nem értem – hökkent meg Mr. Penn. – Mr. Richman adományának összegét eleve úgy számítottuk ki, hogy az összes munkagép vadonatúj lehessen. Miért használnak szervizelésre szoruló gépeket?
  – Ez egy vadonatúj munkagép, uram. Éppen ez a baj.
  – Éspedig?
  – Nézze. Ennek a talajgyalunak három kormányozható tengelye van. Egy középső lapátja, amely leereszthető, oldalra tolható, elforgatható, elbillenthető. Egy frontális lapátja, amely…
  – De kérem, csak nem akarja mindezt végigsorolni?!
  – No látja, milyen sok. Harminckilenc funkciója van. Ezeket összesen tizenkét kicsi számítógép irányítja, azért ilyen sok, mert a nagy géptesten nem lenne biztonságos, ha túlságosan távolra kerülnének a kontrollerek az általuk vezérelt mechanikától. Nekünk negyvenhét kisebb-nagyobb munkagépünk van, amiken pontosan hatszázhuszonhárom ilyen kontroller üzemel.
  – No és?! – kérdezte Mr. Penn egyre türelmetlenebbül.
  – Nos, ezt a munkagépet Mr. Crane egy héttel ezelőtt emelte le a kamionról.
  – Csak egy hete? Már két hónapja üzemelnie kellene!
  – Még egy perc türelmét kérem, rögtön meg fogja érteni. Mr. Crane kezeli a darut, ami leveszi a munkagépeket a kamionról, és leteszi az úgynevezett beüzemelő téren. Itt Mr. Driver feltölti a munkagépet üzemanyaggal és behelyezi a számítógépeket működtető akkumulátorokat. Ez beletelik némi időbe, mert az akkumulátorok a legkülönbözőbb helyeken vannak, mindig a számítógép közelében, így kívánják a biztonsági előírások. Munkagépenként körülbelül egy óra. Amikor ez megvan, mindegyiken installálja a rendszerszoftvert. Ez minden számítógépnél mintegy félóra, vagyis ennél a talajgyalunál körülbelül hat órába telt. Mr. Driver reggel hatkor kezdett hozzá, most délután három, és amint látja, már megy.
  – De azt mondta, hogy a lapátjait még nem tudja mozgatni. Mármost ha Mr. Driver hét órára betette az akkumulátorokat, aztán hat óra hosszat rendszerszoftvert installált, akkor két órával ezelőtt készen volt mindennel.
  – Nem, uram, csak az installálással. Amikor ez kész, akkor a számítógépek becsatlakoznak a netre és letöltik a rendszerfrissítéseket. Ez munkagépenként öt-hat óra alatt megvan, köszönhetően Mr. Richmannek, aki a leggyorsabb nethozzáférést biztosította nekünk, minthogy egy-egy számítógépnek több száz giga adatot kell letöltenie.
  – Mire kell több száz giga adat egy olyan számítógépnek, ami egy talajgyalu lapátját vezérli?
  – Ezt mi is szeretnénk tudni, Mr. Penn.
  Mr. Penn felkereste a munkagépek számítógépeit vezérlő operációs rendszert kifejlesztő szoftvercég főmérnökét, Mr. Wire-t, aki bólintott.
  – Ez valóban probléma, uram. De a biztonsági előírások megkövetelik, hogy ha bármi változik az operációs rendszeren, akkor a gépek újra töltsék le és installálják az egészet. Mármost legutóbb kicseréltünk egy nyelvi modult a rendszerben, szerintünk hasznos fejlesztés, számos olyan nyelvet integráltunk, mint a kabyle, a pitjantjatjara, a cahur és a hiligaynon.
  – Ennek módfelett örülök, de milyen jelentősége van ennek egy talajgyalu lapátját vezérlő számítógépen?
  – Hát ott éppenséggel semmilyen. Ezt belátom. De az operációs rendszer egységes, ami rengeteg előnnyel jár. Mellékes hátrány, hogy a talajgyalu számítógépének le kell töltenie például azt a tízgigás programcsomagot, ami a repülőgépek robotpilótáját és a vezető nélküli gépkocsikat egyaránt képes irányítani, meg azt a hat gigát, amit a nyerőautomaták vezérlőszoftvere képvisel, és még sok más effélét. Nekünk is vannak ebből problémáink. Nézze csak.
  Mr. Wire egy kis készüléket mutatott Mr. Penn-nek, amelyben valami fekete, lapos tárgy volt.
  – Ez egy kenyérpirító. Négy perc alatt megpirít egy szelet kenyeret. Amikor reggel bekapcsoltam, egyúttal aktiváltam a processzort is, amely bekapcsolta a fűtőszálakat és becsatlakozott a netre. Talált egy rendszerfrissítést, tehát letöltötte. Sajnos a biztonsági előírások megkövetelik, hogy a processzor semmi egyebet ne csináljon, amíg az operációs rendszert letölti, mert máskülönben kalózprogramok avatkozhatnának a letöltés folyamatába. Ez okozza egyébként azt is, hogy az utcákon rendszeresen leállnak a gépkocsik. A kenyérpirító azonban nem állt le, mert a programban az áll, hogy amíg a fűtőszálak a kellő hőmérsékletet el nem érték, addig üzemelnie kell, máskülönben félig pirított kenyeret kapnánk. Mire azonban ezt a hőmérsékletet elértük, a kenyérpirító már a letöltésnél tartott és nem kapcsolhatta ki. Jelenleg egy orvosi diagnosztikai komputerrendszer vezérlőszoftverét installálja, azt hiszem, estére kész lesz vele és kivehetem a széndarabot.
  – Várjon már. A félig pirított kenyér is használhatóbb lenne, mint az a teljesen szénné égett roncs, amit ez produkált.
  – Így van, Mr. Penn, de hát a szoftverekben mindig vannak apróbb logikai hibák. Ön most felismert egy hibát a kenyérpirító működésében, amit természetesen mint főmérnök mindjárt jelenteni fogok a szoftverfejlesztőknek, akik haladéktalanul ki fogják javítani.
  – És ezáltal keletkezik egy új szoftververzió.
  – Természetesen.
  – És ezt az összes gép le fogja tölteni.
  – Magától értetődik.
  – És a kenyérpirító szoftverének javítása miatt le fognak állni a kocsik az utcákon.
  – De csupán mintegy félórára, Mr. Penn, azoknak sokkal gyorsabb processzoruk van, mint ennek a kis kenyérpirítónak.
  Mr. Penn ismét bement főnökének betegágyához és jelentett mindent, amit megtudott. Mr. Richman nyolcvanöt éves korában is még birtokában volt annak a képességnek, amely oly sokszor segítette üzleti karrierjében: ragyogó fejszámoló volt.
  – Mr. Penn, önt becsapták – közölte. – Az lehet, hogy emiatt jelentősen késett az építkezés megkezdése, de az eltelt idő több mint kétszerese annak az időnek, amit azoknak a munkagépeknek a rendszerfrissítése igényelne. Már rég építkezniük kellene.
  – Igen, főnök, ha csak a munkagépekről lenne szó – felelte Mr. Penn. – De előzőleg frissíteni kellett a munkagépeket szállító kamion és az óriásdaru szoftverét is, valamint azokat a szoftvereket, amelyek Mr. Wire, Mr. Driver, Mr. Crane, Mr. Boss, Mr. Leader, Mr. Builder, Mr. Law és az én üzemeltetésemet végzik.

»»»»»»