A második spirál

Ma egy éve, hogy ezt írtam a Facebookra:

„Why I’m lost my followers” – írta ki az oldalára, angolul. 3236-an vannak. Hogy ebből hányan értették a Jauna gaismát, az tényleg érdekes kérdés. Hogy hányan fogják érteni azt az egyre összetettebb és bizarrabb zenét, amit Loreta Reide egy év múlva csinálni fog, az még érdekesebb kérdés. De hogy mi lesz az a zene, az a legérdekesebb kérdés.

A próféta beszélt belőlem. Az oldalának ma csak 141 lájkolója van, bár az is igaz, hogy nagyon ritkán tesz közzé valamit, és az sem emészthető köznapi fogalmakkal.
  2018. október 28-án jelent meg a Jauna gaisma, vagy ahogy azóta is becézem, Jaunā Gaisma (nem „új fény”, hanem „az Új Fény”) – ami az én életemnek nagyon fontos pillanata, mert ezáltal teljesedhetett ki Ninda személyisége, a regény ezzel kaphatta meg mindazt a töltetet, ami benne van, illetve lesz. Még soha nem hallottam tizenéves szövegírótól ilyen filozófiai terjedelmű szöveget – felnőttektől is csak azért, mert hát van Horváth Attila, van Guntars Račs, van Imants Kalniņš, van Bródy János.
  Azóta Loreta zenéje egyre elvarázsoltabb és elvarázsolóbb.
  Két hónappal később, december 22-én még megjelent ugyan egy kis téli dal, a Lai snieg, ennek csak a szövegét írta, a mūzika Justin Bieberé – egyszerű karácsonyi dalocska, semmi rendkívüli. Ilyeneket korábban is énekelt már, csak még nem saját szöveggel.
  De aztán kitavaszodott, és április 26-án Loreta előállt új művével, a Līdz parādījies tuval, ami egyfelől megint új irány a gondolkodásában, ugyanakkor látszik rajta, hogy ez csak része egy gondolatmenetnek.
  Háromnegyed évet kellett várni a folytatásra, ami nem folytatás: idén január 7-én megjelent a Zāles (a megjelenés előtti publikációkban Man vajag zāles), ami zeneileg kétségkívül a Līdz parādījies tura építkezik, gondolati síkon viszont ismét másfelé indul.

Mit mondhatunk mindezek után Loreta filozófiájáról? Hát még mindig semmit. Egy Asimov kaliberű embernek is fél évszázadba telt, hogy filozófiájának két oldalát összekösse egymással, és kialakuljon egy még lenyűgözőbb, óriási mű. Loreta még mindig csak tizenöt, egyszerűen nem volt még ideje arra, hogy feldolgozza, dalokban megírja és ráadásul klipekben leforgassa mindazt, amit közölni szeretne a világgal. (Én nem vállalhatom át. Ninda közlendője egy egészen más közlendő, bármekkora részét kapta is Loretától.) Egyelőre töredékeket láthatunk, elszórt mozaikkockákat, amikben nem találni meg az összekapcsolódást, hacsak olyan mélyre nem ásunk, hogy már félő, hogy a vizsgálódással magával torzítjuk a mondanivalót.
  Azt gondolom, hogy a Jauna gaismával elindult időspirál a Līdz parādījies tu – Zāles párossal fordul vissza, „remélve fölemelkedését” (Loreta Reide – saját fordításom). Ennél többet nem tudhatok, amíg el nem készül még néhány dal, és meg nem nézem vagy százszor a Zālesről készült aizkadru videót és a Lauris Kļaviņšsal folytatott háromnegyed órás beszélgetést. Kell ennyi, hogy meg is értsem. Én, kérem, még mindig nem tudok lettül.
  De loretául is egyre jobban.

»»»»»»