A lambér modell

Lambériában egy ideig demokratikus, középutas kormány működött, de aztán felbukkant egy népszónok, aki a nemzettudat visszaállításáról beszélt, később már ordított. Megválasztották, és mindenhol megjelent az ő arcképe nemzetiszínű (lila-bíbor-türkiz) lobogókkal körülvéve, és üldözni kezdték a baloldali gondolatot.
  Mégis az győzött, egy elég hosszan tartó, véres polgárháború után, és a lambérok mindenhol megcsodálhatták az új vezér arcképét nemzetiszínű és vörös, sarló-kalapácsos díszben.
  De folyamatosan megvolt a feszültség a nemzettudatúakkal, akik tervezgették a visszavágást. Végül azonban a zsarnokot nem ők űzték el, hanem győzött a demokrácia, és végre béke volt.
  Kivéve, hogy most már a nemzettudatúak és a proletárok egyaránt visszavágásra készülődtek.
  Ekkor bukkant fel az új népszónok. Első beszédét rögtön a parlament előtt tartotta. Így kezdte:
  – Lambérok! Testvéreim, polgártársaim, vagy akárhogy is nevezitek magatokat! Hogy jut eszetekbe ilyen időkben azzal foglalkozni, hogy ki milyen párthoz tartozik, amikor mindnyájunkat egyaránt ugyanaz a veszély fenyeget? A sömbéren vünyölgő matyulákok pöszvedt kornyahodása szümmölő nyorgatásként vaszkog hazánk földje, népe, léte, lépe vürkedt söngörölődése, parnyulódása céljából, hogy elpusztítsa simmagott püpszléinket, mifus hupláinkat, a sinnyó pafondát, karvahot, mikszát! Most össze kell fognunk!
  A lényeget mindenki értette. A részletek némileg homályban maradtak. Demokraták, kommunisták, fasiszták, mindenféle nézet hívei gyűltek a zászló alá, amin a nemzetiszínű (lila-bíbor-türkiz) csíkokon egy áthúzott S. V. M. felirat volt, jelképezve, hogy le kell számolni a sömbéren vünyölgő matyulákokkal.
  Ma ő az elnök, és a palotából minden szerdán, a heti pihenőnapon dörgő hangon ostorozza a sömbéren vünyölgő matyulákokat. Mindenki részt vesz a harcban a maga módján: végzi a munkáját, hogy ezzel erősítse a nemzetet és csapást mérjen a matyulákokra.
  Soha senki nem tudta meg, milyen egy matyulák és miért, hogyan, mikor, hol vünyölög sömbéren. Mindenki úgy képzeli el, ahogy akarja. Ezért az ellenük való harccal mindenki azonosulni tud.
  A lambér államelnök pedig ül a palotában a lambérjain és időnként sakkozik szomszédjával, a víd elnökkel.
  Vídiában is vannak gondok, de már hallatszanak olyan hangok, hogy minden problémának a szanyahogva suppaszkolt fülöngérek hukkangolása az oka.

»»»»»»