A Hodja redjim
Tetjik még emlékezni, mit írtam valaha a tekintélyelvű nyelvismeretről? Ha nem, sose késő újraolvasni. A műsorújság remek forrása az ilyeneknek, lépten-nyomon váratlanul bukkannak föl idegen nevek idegen országokból, mint például Amerika vagy az Egyesült Államok, nemegyszer az USA is, szóval sok nyelven vannak. De azzal még cjak-cjak megbirkóznak. Hanem amikor hirtelen beüt egy albán név, akkor már baj van.
Albánia természetesen legesleghátul áll a nyelvismereti rangsorban. Még azt is derogál tudni, hogy hol van pontosan. Valahol a Bal- vagy a Jobbkán rejtett bugyraiban, vagy talán a Kaukázusban? Ördög tudja. De mindegy is, elég lenne leírni ezt a nyamvadt nevet, hogy Hodja. Hodj kell ezt írni vajon? A kéziraton Hodzsa áll, de hát ezek az arabok ma már nem Juszufot írnak, hanem Youssoufot, a fene a cserélgetős mindenüket. Vagy török név lenne? Van olyan, hogy Naszreddin Hodzsa, az biztosan a testvére. Írjuk inkább angolosan, úgyis fix, hogy New Yorkban él a pasi. Szóval Hodja. Úgyse veszi észre senki, kit érdekel? Senki nem ismeri ezeket a niggereket.
Ídj okoskodik a szedő vagy ki tudja, kicsoda, elvégre egy tévéműsor-újság, akár online, akár offline, sokszereplős műfaj, egész komplett szerkesztőség kell hozzá, hogy használhatatlanná tegye. Egyébként a mutatott példa még azt az állatorvosi lovat is tartalmazza, hogy a „borítón” más van, mint belül, ugyanis ha rákattintunk a dokumentumfilm címére, akkor a részletesebb tartalomismertőben bizony helyesen van a név. Mert még következetesen hülye se tud lenni a szerkesztő, egyszer tudja, máskor nem tudja. Pontosabban: szarik az egészre, neki tökmindegy. Még akár azonosulni is lehetne valamennyire az álláspontjával azon az örvön, hogy végül is egy diktátorról, az emberiség szégyenéről van szó, csak hát itt nem ez a helyzet. Ha zeneszerző vagy rákkutató lenne, az se számítana. Akkor is csak egy albán.
De azért én elmondom, hogy a bácsi nevét csakugyan úgy ejtik, hogy enver hodzsa, és a magyar nyelvnek megvan a technikája arra, hogy ezt hogy kell leírni. Úgy, mint az albánok, akik 1908 óta latin betűkkel írnak, tehát az a szabály érvényes, hogy mindent eredetiben kell írni: földrajzi neveket, személyneveket, lefordítatlanul használt kifejezéseket. Enver Hoxha. Az albánok sajátos találmánya, hogy a dzs hangot xh-val jelölik, nekem speciel nagyon tetszik, eredeti, ötletes. H nélkül a sima x a dz hang jele, például Koçi Xoxe volt miniszter ejtsd kocsi dzodze.
Amúgy az albán ábécé pofonegyszerű, fonetikus, öt perc alatt megtanulható. Ha nyomdász létünkre véletlenül rászánnánk ezt az öt percet, akkor onnantól tudnánk és nem lenne kérdés, hogy bármely albán nevet hogy kell írni.
És akkor már csak az maradna nyitott kérdés, hogy mi az ördög lehet Albánia szovjet válása. Én még a házasságáról sem értesültem.