A hazakereskedelem nyelvészete
Fodor Hazaárulók Ibolya pécsi képviselő elmagyarázta, hogy nem hazaárulók, hanem a HAZÁT ÁRULÓK, és nem azok, akik tüntetnek, hanem a mögöttük rejtőzködő felbujtók.
Nos, a jelölt tárgyas kapcsolat és a jelöletlen tárgyas összetétel között sokszor van értelmi különbség. A füvet nyíró az feltehetően egy ember, aki éppen nyírja a füvet, a fűnyíró viszont egy gép, amit ehhez használ. Viszont a foghúzás és a fogat húzás között nincs értelmi különbség, csak nyelvtani (mondhatom, hogy „nem fájt a foghúzás”, de az hülyén hangzik, hogy „nem fájt a fogat húzás”).
Ebbe a második típusba tartozik a hazaáruló. Tárgyas összetétel, hiszen mit árul, a hazát. Haza az az ország, amelyben születtünk és amelynek hűséggel tartozunk. Áruló az, aki pénzért ad valamit. A hazaáruló tehát pénzért adja a hazát. Mi a hazát áruló? Ugyanez. Nem lehet különbséget kimutatni, ha az olvasónak mégis sikerül, ne tartsa magában.
Fodor Hazaárulók Ibolya nyelvi reformmal kísérletezik, amikor a hazaárulók és a hazát árulók között jelentésbeli különbséget próbál kierőszakolni, de a sikerre csak akkor lenne esélye, ha azt is megmondaná, hogy mi az a különbség. Mert jelenleg semmi.
Őt azonban nem azért fizetik, hogy a nyelvet reformálgassa. Megteheti, ez nem engedélyköteles tevékenység, neki is ez az anyanyelve, joga van hozzá. De csak a szabadidejében. Munkaidőben a pécsiek ügyeivel kell foglalkoznia, az a munkája.
Bár még csak rövid ideje, mint mondotta. Ezért mint kezdőt felvilágosítom, hogy egyszer nagyon vissza fog ütni ez az örökös megfeszített lihegés, hogy azonnal mindenre és mindenkire vaskeményen rá kell dörögni, ha egyetlen nyikkot merészel szólni őfelsége I. Viktor felkent pártja ellen. Ebből lesznek az olyanok, mint amikor a kínai kormány teljes melldöngetéssel háborodott föl, mert egy énekesnő egy olyan országból, aminek kevesebb lakosa van, mint náluk egy eldugott kisvárosnak, azt mondta, hogy Tibet, Tibet. De lényegét tekintve fordítva sincsen több értelme, az meg olyan, mint amikor az amerikai külügyminisztérium egyik irodájában vigyorogva szórták a szemétbe az olyan halálos komolysággal megírt leveleket, hogy tisztelt Eisenhower elnök úr, felszólítjuk, hogy ezt az imperializmust azonnal fejezze be, üdvözlettel a piripócsi Rákosi Mátyás Vörös Csillag mgtsz kollektívája.
Tudom, hogy a vonal nem bírja ki másképpen, csak ha éjjel-nappal fáradhatatlanul teljes erőbedobással minden erőnket latba vetve maximális elkötelezettséggel félelmet nem ismerve a szent ügyhöz méltó buzgalommal felkentként és kiválasztottként irgalmatlanul meghátrálásra nem is gondolva töretlenül és hajlíthatatlanul a nap huszonnégy órájában leállíthatatlan Duracell-nyusziként – mert ha egy pillanatra lankad az éberség és a buzgóság, a vonalból rögvest szaggatott vonal lesz. De ahogy a korábbi vonalak se tartottak ki sokáig, ez se fog. Pártirodán, pártrendezvényen, békemeneten kívül ma már szégyennek számít fideszes funkcinak lenni Magyarországon, ennél nagyobb szégyen már csak az, ha valaki jobbikos, ott a sima tagság, sőt a pártonkívüli szimpatizálás is szégyen.
Én tudom, kedves Fodor Hazaárulók Ibolya, hogy a világ Orbán Viktorból áll, őbelőle ered minden jó és szép, ő a nemzet és a haza, ő a múlt, jelen és jövendő, őneki ölelik egymást lágy hullámai, ő az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, hanemha Orbán Viktornak általa, mert őbenne ölt testet János vitéz, a csillagszemű juhász, Erős Pista és legfőképpen Árgyélus királyfi, de egy nap ki fog derülni, hogy ő csak egy babszem, Jankó nélkül, és ugyanoda zuhan, ahova az elődei és az utódai. Mert a rezsimek kivétel nélkül megbuknak, Napóleon, Hitler, Horthy, Rákosi, Sztálin, Batista, Trujillo, Mugabe, Əliyev, Putyin, Mao, Ceauşescu, Orbán – mind egy szálig, csak némelyiknél tovább tart. Akadnak, akik hivatalukban halnak meg és az utód bukik meg, vagy az utód utódja, de eljön ám a nap, amikor az észak-koreaiak is leszaggatják és tűzre dobálják majd a Kim Nagyatya, Atya és Fiú szentháromságának töméntelen szentképeit, és akik ezt megteszik, azoknak a gyerekei már nem fogják érteni, hogy mit ettek valaha azon a dilis frizurájú, pufók srácon.
És akkor megint neki kell állni megmagyarázni, hogy mi igazából belülről bomlasztottuk a rendszert. Ez nagyon nehéz lesz az internet korában, amikor külföldi szerverek őrzik a nyomát, hogy valaha kikeltünk magunkból és lehazaárulóztuk a nemzetet, amiért nem akar egyre nagyobb nyomorban élni a diktátor töküres stadionjainak fűtéséért.
Még egyet tehetsz, Fodor Hazaáruló Ibolya. Mondjál szépen le, költözz el egy másik városba, ahol hátha nem ismernek föl, és reménykedj, hogy minél tovább kitart a vonal. Talán még van némi esély, hogy elfelejtik dicstelen szereplésedet. De közhivatalra ne pályázz többé, mert előszedik. Minden megtalálható és felmutatható, a bohócelnök lopott dolgozatától a fiatal Orbán olyan nyilatkozataiig, amik szó szerinti ismétléséért ma kicsapják az embert az egyetemről.
Ha nem mondasz le, hanem a fideszesek számára kötelező vak ostobasággal kitartasz a helyeden, akkor se lesz semmi különös, nem fognak kivonszolni és véreddel öntözni az utcát, csak az életben el nem felejtik, hogy egyszer lehazaárulóztad a nemzetet.
Úgyhogy igyekezz. Már forró a talaj.