Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools


A hajléktalanság megoldása állami feladat

1.

Az állam köteles az adófizetők pénzéből létrehozni és működtetni egy országos intézményt, amely az alábbiakban leírtakat megvalósítja. Az állam köteles az ehhez szükséges anyagi forrásokat biztosítani.
  1. A meglevő hajléktalanszállókat át kell alakítani olyanokká, ahová a hajléktalanok be mernek menni és hosszabb ideig ott mernek maradni. Az új hajléktalanszállókat már eszerint kell kialakítani. Rendészeti eszközöknek egyedül itt van helye: a többi hajléktalant meglopó, terrorizáló, az ott-tartózkodást ellehetetlenítő embereket a rendőrség köteles megfegyelmezni. Szükség esetén köteles huszonnégy órás biztonsági őrséget biztosítani.
  2. Ezzel egyidejűleg meg kell kezdeni a hajléktalanok tartós lakhatásának megoldását. Az országszerte sokhelyütt megtalálható lakatlan, eladhatatlan lakásokat és házakat meg kell venni tulajdonosaiktól, rendbe kell őket hozni, és új épületeket is kell emelni. Ezekbe a lakásokba kell a hajléktalanokat beköltöztetni. Ha szükséges, új utcákat vagy akár új településeket is létre kell hozni.
  3. A továbbiakban biztosítani kell a volt hajléktalanok megélhetését. Aki dolgozni tud, annak munkát kell adni, aki nem, annak nyugdíjat vagy egyéb ellátást.
  4. Ugyanezen a módon kell kezelni mindazok problémáját, akik hivatalosan nem számítanak hajléktalannak, mert házban élnek, ahová be vannak jelentve, de életkörülményeik nem egyeztethetőek össze a huszonegyedik századi európai normákkal.
  5. Záros határidőn belül el kell érni, hogy az országban senki ne éljen egy független szakértők által meghatározott minimum alatt, amelybe beletartozik a közművesített lakás és a napi minimális kalóriabevitel. Az a hely, ahol ezt a minimumot az egyén megkapja, csak akkor lehet a börtön, ha az illető egyént a bíróság bűncselekményért jogerősen elítélte. A hajléktalanság nem bűncselekmény.

2.

Mégpedig mindezeket az állam azért köteles elvégezni, mert az államapparátus – a kormány, a minisztériumok, azok alárendelt szervei, az állami intézmények és cégek, és a mindezeket elméletileg felügyelő parlament – a társadalom eszközei arra, hogy általuk biztosítsa olyan feladatok ellátását, amikre az egyén és az alkalomszerűen szerveződő embercsoport nem képes. A társadalom, amelyet neveznek országnak, hazának, nemzetnek, népnek és közösségnek is, azért hozta létre ezeket az intézményeket és ad munkát a bennük dolgozó embereknek, hogy szolgálják őt, a társadalmat, segítsenek megvalósítani a társadalom különféle céljait.
  Ezek a célok különböztetik meg az embert az állattól, amely máról holnapra él, és a jövőre vonatkozó elképzelései nem mutatnak túl a fészeképítésen vagy télire élelem gyűjtésén. Az ember egyik fontos célja a létbiztonságra való törekvés, számos különböző szempont szerint. Azért építünk házat, mert biztonságban akarunk lenni az időjárástól, állatok és emberek támadásától, és a házban akarjuk tartani tárgyainkat, amiket további céljaink megvalósítására használunk. A létbiztonságnak az ember számára az is része, hogy biztonságban akarja tudni jövőjét és gyermekei jövőjét, így például biztos akar lenni abban, hogy a jövőben is lesz hol laknia, neki és gyermekeinek is.
  Házakat építeni nem az állam feladata, hanem kőműveseké, építőipari cégeké. Az államnak az a feladata, hogy a társadalom nagyszabású céljait megvalósítsa. A társadalom az országban élő összes embert jelenti, a hajléktalanokat, a börtönben levőket, a gyerekeket, a szavazati jogukat bármiért elveszítetteket is. Az állam azért köteles gondoskodni a hajléktalanok problémájának (és számos egyéb problémának) emberhez, a huszonegyedik század emberéhez méltó megoldásáról, mert ezt követeli tőle a társadalom, amely az államot megalkotta, fenntartását fizeti és személyi utánpótlását biztosítja.
  Az állam nem ura a társadalomnak, hanem szolgája. Az az állami vezető – legyen a ranglétra bármilyen magas vagy alacsony pontján, országos vagy helyi szinten –, aki az „egyszerű állampolgárt” maga alatt állóként kezeli, lenézi, az rossz szolga, és el kell csapni.

3.

Mindez nem valamely konkrét ország sajátossága, hanem társadalomtudományi alapismeret, és a világ valamennyi országára érvényes. És egy szó sincsen benne, amit én találtam volna ki – én csak leírtam a tényeket.

»»»»»»