A Haiti földrengés
A borzasztó tragédia, amely e pillanatban tizenkettedik helyen áll a történelem legpusztítóbb földrengéseinek sorában, alkalmat adott arra is, hogy a média fölelevenítse helyesírási tévképzeteit. A címül írt képtelenség már fölbukkant cikkekben. Persze a Kínai földrengés meg a Budapesti metró is elő szokott fordulni.
Esetleg tisztázzuk. A magyarban a főnevek lehetnek nagybetűsek vagy kisbetűsek, de a melléknevek mindig kicsivel vannak. Földrajzi helyek neve mindig nagybetűs, de ha hozzáteszünk egy -i képzőt, akkor az már melléknév: öreg ember, nagy ember, pesti ember. Ezek kisbetűsek. Az iskolában úgy tanítják, hogy főnév az, ami a micsoda? kérdésre válaszol. Micsoda? Budapest. Melléknév pedig az, ami a milyen? kérdésre válaszol. Milyen? – budapesti, kisbetűvel, csak mondat kezdetén kap mégis nagyot. Vagyis az mind-mind kisbetű, hogy budai villa, pesti rakpart, szegedi városháza (de talán nem kell mondanom, hogy Szegedi Molnár Géza nagybetű), azt a moszkvai nénikédet, kínai rezsim, svédországi utazás, dunai hajós (a Verne-regény címe persze nagy D-vel lenne, mert valaminek a címe, csakhogy nem ez a címe, hanem A dunai hajós), chicagói kórház, torontói felhőkarcoló, philadelphiai unokaöcs.
Haiti esetén egy picit bonyolódik a dolog, mert i-vel végződik. Ilyenkor úgy csinálunk, mintha odatettük volna a magyar -i képzőt, de igazából nem tesszük oda: a haiti elnök beszédet tartott a haiti parlamentben a haiti földrengésről. Kisbetű, mert melléknév, de nem kap még egy i betűt, nem haitii. Ilyen is van, Hawaii, amit a magyar havájnak ejt, de leírva az bizony két i-vel van, sőt eredetileg Hawai‘i, a két i között a ‘ōkina betűvel, ami egy mássalhangzó. A hawaii főváros nem kap harmadik i-t, ahogy a helsinki pályaudvar se másodikat. De kisbetűsek, mert melléknevek.
Térjünk vissza a chicagói kórházra. Chicago rövid o, de chicagói, Chicagóban, Chicagóról hosszú ó. Mert a magyar nyelv nem szenvedheti a rövid o-t a szó végén, ezért a magányosan álló idegen neveket (Chicago, Toronto) még csak megtűri, de ha ragozódnak, akkor már be kell illeszkedniük a magyar fonetikába.
Egy szóból álló neveknél ez általában ilyen egyszerű. Legközelebb azt is megírom, hogy mikor kell az -i képző elé kötőjel.