A Facebook mint válóok

A jó öreg Štrosmajer doktor bizony megmondta: ha a hülyeség fájna, akkor maga üvöltene a fájdalomtól. Valaki írta a neten, hogy ő nem regisztrál a Facebookra vagy az Iwiwre, mert szemtanúja volt, hogy az embert bejelölik régi szerelmek, aztán jön a kérdés, hogy ez kicsoda, együtt voltatok-e, jó volt-e, és a vége válás.
  Akkor minimum hárman üvölthetnek most a fájdalomtól, a szemtanú és a kettévált házaspár. A szemtanú azért, mert ezzel az erővel ha látja, hogy valaki leugrik a Lánchídról, akkor nem megy többé a Lánchídra, hiszen ez életveszélyes. A házaspár hangosabban, mert ők az életüket tolták el a saját ostobaságuk miatt. Két hülye egy pár, remekül összeillettek.
  Persze van az a fajta férfi, aki ráugrik vadonatúj feleségére, letépi a zárjegyet, és ha nem csurom vér a lepedő, akkor kirohan a násznép közé ordítani, hogy a használati tárgy nem volt szűz, de ennek nem gyűrű való az ujjára, hanem szívlapát az arcába. Reméljük, ez az állatfajta előbb-utóbb kihal (de egy görbe kés is elegendő).
  A többiek viszont, akik nem szüzet cseréltek három kecskéért, mit akarnak? Ha tudjuk, hogy már járt, sőt fekszett valakivel, akkor miért baj, ha azt is tudjuk, hogy kivel? És ha tudjuk, hogy a Gézával, akkor miért baj, ha tudjuk, hogy jó volt-e neki vele? Mert a szemtanú ezt a kérdést is idézte. Melyik a baj: ha a Gézával jobb volt, mint velünk, vagy ha rosszabb?
  Kettőn áll a leányvásár, mert ha Hülye ordít, hogy Hülyéné járt már a Gézával, akkor ebben Hülyéné is hibás, mert meg kellett volna mondani, hogy ja, és jártam a Gézával meg a Karesszal. Vagy hogy tetszik gondolni? Összefutunk a József körút és a Múzeum körút sarkán, maga ki, én vagyok Hülye, hát maga ki, én vagyok Stupid, akar Hülyéné született Stupid lenni, akarok, hé, várjon, maga kicsoda, én vagyok a Papp Laci, remek, akkor adjon össze minket!
  Ez így nem működik, éspedig nemcsak azért, mert az említett két körút párhuzamos egymással. Házasságot úgy kötünk, hogy előzőleg összeismerkedünk. Mit szeret a másik: csinálni, enni-inni, nézni a tévében, játszani, beszélni róla? Mit utál a másik: a hazárdjátékokat, a nem elég kemény drogokat, a grizzlymedvecukrot, a sült misszionáriust? Koránkelő vagy éjjeli bagoly, otthonülő vagy alpinista, zsidó vagy antiszemita, virágkertész vagy kiképző őrmester? Az összeismerkedéshez hozzátartozik a Keresztények Nagy Mumusa is, mert ha két ember nem illik össze az ágyban, akkor abból válás lesz, hacsak ugye meg nem tiltják, mint a középkorban. És hozzátartozik az is, hogy megismerkedünk a másik családjával. Nem azért, mert papa-mama áldására van szükség, hanem mert kíváncsiak vagyunk egymásra, egymás életére, kapcsolataira, honnan jött, hogyan élt azelőtt. Nem azért, mert hátha kiderül, hogy már kefélt mással, és akkor kiüthetjük a fejét a két füle közül, hanem mert szeretjük, ezért minden érdekel minket, ami vele kapcsolatos. És persze megismerkedünk a barátaival, kollégáival, rokonaival és üzletfeleivel, és ha úgy adódik, az előző kapcsolataival is. Miért ne? Azok mitől mások, mint a többi ember? Valamikor fontosak voltak annak az életében, akit állítólag szeretünk, tehát miért ne lennénk kíváncsiak rájuk? Elvégre érdekes, rendes emberek. Hiszen a párunknak jó az ízlése, mert minket választott – nyilván korábban is olyat választott, aki méltó az érdeklődésünkre. Nemde?
  Az én előző kedvesemet Krisz csak neten át ismerte, a távolságok miatt, de én az övét személyesen is. Valamint a feleségét és a gyerekeit, akik remekbe szabott kis tündérek. Valamint a szülőatyját, a nagynénjét, az unokatestvérét, annak a feleségét és gyerekeit, akik ugyan e korábbi kapcsolat révén kerültek Krisz baráti körébe, de már saját jogon maradtak meg benne, és ők alkották az esküvőnkön a vendégsereg felét. Akik nem voltak jelen, azokat föl se soroltam, azok lehetnek még egyszer ennyien. Hol itt a gond? Egytől egyig kiváló emberek. Mi köze ennek ahhoz, hogy évekkel korábban ki kivel?
  Úgyhogy aki azért nem regisztrál a Facebookra, mert akkor hátha bejelöli a volt kedvese, és akkor a jelenlegi elhagyja, az fölöslegesen túráztatja az agyát. A volt kedves az utcán is szembejöhet, előre megfontolt szándékkal, brutálisan rámosolyoghat az emberre, és kész a családi perpatvar, ereszdelahajamat, el kell osztani a gyerekeket, és üvöltözés lesz, ha valamelyiket nem pontosan középen vágták ketté. Sőt az is lehet, hogy senki nem jön szembe, nem regisztrálunk a Facebookon, csak ülünk a vacsoraasztalnál és fölkapjuk a fejünket.
  – Te anyjuk!
  – Na?
  – Volt neked énelőttem más pasi az életedben?
  – Hogy lett volna? Tudod, hogy mentem hozzád… ámbár…
  – Ááááámbáááár?…
  – Hát… igazából… tízéves koromban egyszer rámosolyogtam a szomszéd Jancsikára…
  – TE BÜDÖS KURVA! Azonnal takarodj a házamból! Hogy voltál képes hallgatni erről hatvan évig?!

»»»»»»