A dévanagári írás rejtelmei 1.

A cím direkt van. A dévanagári írás ránézésre nagyon rejtélyes valami. Tessék egy kis mutatvány. Az ember hirtelenjében azt se tudja, betűk-e ezek vagy micsodák, balról jobbra olvassa-e vagy megfordítva, semmit se tud.
  
  A dévanagári írás eredetileg a szanszkrit nyelv számára jött létre a 11. század körül. A bráhmi írások családjába tartozik, ami egy nagyon érdekes íráscsalád, érdemes lesz majd mesélni róla, de egyelőre maradjunk a dévanagárinál és a vele írt nyelveknél.
  A szanszkrit nyelvnek az 1991-es népszámlálás szerint ötvenezer beszélője van, és a második nyelvként beszélőkkel együtt is csak kétszázezerre rúg azok száma, akik értenek szanszkritül – ennek ellenére India egyik hivatalos nyelve. No meg persze sok orientalista, nyelvész tanulmányozta a nyelvet, aminek rettentő fontos szerepe van az indoeurópai nyelvek történetében, és nagyon gazdag irodalma. Valaha úgy hitték, hogy a latin, a görög, a germán, a szláv nyelvek mind a szanszkrit leszármazottai, de ma már tudjuk, hogy igazából a testvérei. A fenti mutatvány is szanszkritül van, és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának első pontját tartalmazza. Tudományos átírásban:
  A pálinak ma már egyáltalán nincsenek beszélői. Viszont a theravada buddhizmus fő nyelve.
  A szindhit tizenhétmillió ember írja arab írással Pakisztán Szind tartományában és hárommillió dévanagári írással Indiában.
  A maráthit több mint hetvenmillióan beszélik Indiában, főleg Maharashtra államban és környékén.
  A hindit pedig félmilliárd ember beszéli, India huszonkét hivatalos nyelve közül ez az első számú és legáltalánosabb. Pakisztánban is hindi az ország fő nyelve, de ott urdunak hívják és arab írással írják.
  A dévanagári írás balról jobbra halad. A betűírás és a szótagírás sajátos keveréke. Abugidának hívják az ilyen írástípust. A betűk nem egészen betűk, de nem is egészen szótagok. A balra látható betű például azt jelenti: Nem hanem Viszont nincsenek olyan szótagjelek, hogy stb., mert igazából nem szótagírás. Hogy mégis hogyan lesznek ilyen szótagok, arról később, most nézzünk meg egy-két t (), azaz betűt, konkrétabban t (), vagyis mássalhangzót.
      
      
    
  Sárgával a betű nevét írom a nemzetközi átírásban, kékkel pedig a mássalhangzó kiejtését IPA-jellel.
  Egypár magyar szó dévanagárival: kapa, pata, Kata.
  Mindig a felső összekötő vonalat rajzoljuk meg utolsónak. A betű rajzolása: először az ívelt vonal, majd a függőleges (mindkettő felülről lefelé), végül az összekötő vonal (balról jobbra). A betű rajzolása ugyanilyen. A betű rajzolása: először a függőleges vonal, majd abból kiindulva a bal oldali karika az óramutató járásával ellenkezően, végül a jobb oldali ív.
        
        
      
  Ezek az előbbi betűk zöngés párjai. A rajzolása: függőleges vonal, karika az óramutató járásával ellenkezően, ferde vonal. A másik kettő egyértelmű, balról jobbra, felülről lefelé.
      
      
      
  Még két magyar szó: tanya, banya.
  Egy percre hagyjuk most békén a mássalhangzókat, és térjünk át a magánhangzókra, amiket nak () hívnak. A hindi magánhangzókból két teljes garnitúra van. Az egyik készlet arra szolgál, hogy a mássalhangzókhoz tartozó magánhangzót megváltoztassuk vele. A nevük ().
      
  Egy függőleges vonalat teszünk a betű után, ha magánhangzóra van szükségünk. Például pápa, kánya.
      
  Az magánhangzó sajátsága, hogy a betű előtt áll. Például Kati, gida, Manyi.
      
  A hosszú viszont jobbról hajlik rá a betűre. Például Kína.
      
  Vigyázni kell, hogy össze ne keverjük az -t az -val: ez utóbbi nem hajlik rá a betűre, csak fölé nyúlik. Például boka.
      
  Ha pedig az nyúlványát levesszük a függőleges vonalról és közvetlenül rátesszük a mássalhangzóra, akkor az -t kapjuk. Például
      
  Az -t jelző a betű alatt van. Például buta.
  Lássunk megint egypár mássalhangzót.
      
      
      
  A rajzolása: külön a vonal és a karika, az óramutató járásával ellenkezően. A -é: előbb a két ív balról jobbra, majd a kis összekötő vonal.
  Példák: pálya, láma, láva.
      
      
      
  A betű rajzolása: baloldalt egy lefelé haladó vonal egy kunkorral, majd a vízszintes összekötő vonal, végül a függőleges. A betűé: előbb az ívelt vonal, a ferde, majd a függőleges.
  A kétféle s csak a szanszkritban van meg, a hindiben és ejtése egyformán
      
      
      
  Az átírás sajátossága, hogy a cs hangot betűvel jelöli, erre eleinte oda kell az embernek figyelni. A betű pontja fontos, az különbözteti meg egy másik betűtől, ami majd később jön. Példa: csata.
      
      
  A ugyanazzal a vonallal íródik, mint a eleje, de csak ebben az alakjában – mert rengeteg alakja van neki, de ezekről később. Példák: pára, hanga (kis csalással, hiszen a valódi kiejtése volna), répa (repa, mert é és ó magánhangzó nincsen a dévanagáriban).
      
      
      
  Az ind nyelvek sajátsága, hogy sok hehezetes mássalhangzót használnak, akárcsak nyugati rokonaik, az angol vagy a német, de ezeket a nyugatiak nem tekintik külön mássalhangzóknak, a keletiek meg igen. A három zöngétlen zárhang hehezetes alakja sorakozik itt. Vigyázat: a nem f, a pedig nem
  A rajzolása: bal oldali vonal, függőleges vonal, karika (a függőleges vonalról kezdve, az óramutató járásával ellenkezően).
      
      
      
  Ezek pedig a zöngés mássalhangzók hehezetes párjai, amik nyugaton már nem szoktak előfordulni (a gh betűkapcsolat gyakran, de más hangokat jelöl).
      
      
  A két affrikáta hehezetes párjai szintén ind jellegzetességek.
      
      
      
  Végül pedig az ind nyelvek kedvelt retroflex hangjai következnek. A is retroflex, de ez ismertebb Európában: az oroszok ejtik így az ш betűt. Retroflex azt jelenti, visszahajló, mégpedig a nyelv hegye, ezt kell visszahajlítani, amikor a hangot képezzük.
      
      
  Ezek pedig a hehezetes retroflexek.
  Eddig nagyon kevés példa volt, s azok is magyarul – nem véletlenül. Nagyon nehéz, az én csekélyke nyelvtudásommal pedig lehetetlen olyan szanszkrit, hindi, maráthi stb. szavakat találni, amik bemutatják az új betűket, de nem tartalmaznak olyasmit, amit még nem ismerünk.
  Mit nem ismerünk? Egyelőre csak olyan szavakat tudunk leírni, amikben mássalhangzó, magánhangzó, mássalhangzó, magánhangzó stb. követi egymást, ebben a sorrendben. Ahol magánhangzó áll egy megelőző mássalhangzó nélkül, avagy mássalhangzó anélkül, hogy rögtön utána magánhangzó jönne, azt még nem tudjuk leírni.
  De a folytatásban erre is sor kerül.

»»»»»»