2014

Hadd lám csak, mi is történt velünk az idén. Meglett az új emelőnk – nem feledékenységből, direkt nem írtam róla –, most az autókat próbáljuk lecserélni, csak amikorra összejött volna, én éppen ágynak estem, aztán kitörött a tél. Viszont legalább kiderült, hogy egy elég régóta fennálló betegségemnek egészen más az oka, mint hittem. Az autókkal, Klárika autóival borzasztó viaskodásokat művelünk, senki nem lát megoldást.
  Az év nagyjából két dologról szólt – nem tudunk menni sehová, és andiak purcannak ki körülöttem sorban. De írni legalább már lehet rajtuk, a Best’s Keyboard fantasztikusan jó lett (készül az új verzió).
  Jó sokat szkenneltem az idén, százezer oldalra rúg már a gyűjtemény.
  Az év kudarca a Gabi-könyv, de jövőre juszt is meg fogom írni, csak még nem tudom, hogyan. Mindenesetre karácsonykor megnéztem egy csomó szakirodalmat, hátha segítenek. Eddig még nem.
  De Kissyt továbbra is rendületlenül, most már húsz rész áll befejezve, 711 ezer szó, 4,4 millió betű, és dolgozom a huszonegyediken. Most éppen három év köztünk az időszakadék, náluk a 2011-es év ér most véget, s mivel körülbelül a történet felét írtuk meg hét év alatt, ezzel számolva 2021-re készülhet el. Megközelítheti a másfélmillió szót, kilencmillió betűt, és körülbelül negyven részből állhat. Addigra én már ötvenéves leszek, szóval kicsit öreg már, de hátha nem annyira hülye, hogy ne tudjak írni. Az egyetlen dolog, amitől nem tartok, az, hogy kifogynék a témából. Az mindig lesz.

»»»»»»