Mazochista vagyok
Már egyértelmû.
Abból jöttem rá erre, hogy rendre olyanokat olvasok itt a téren, amiktõl fizikai fájdalmat érzek. És tudva tudom, hogy minden újabb betû értekmezésével egyre súlyosabb lesz ez a dolog -hisz a forrás ugyanaz, s nemhogy javulna, még tobzódik önnön tökéletességének hitében, így egyre lejjebb süllyed-, ahelyett, hogy hagynám, nem, én mindig visszatérek, mint valami hûséges rajongó.
Mi ez ha nem mazochizmus?
Áááááááááááá... megyek is kávézni egy úrinõvel, hátha elmúlik ez a dolog.
Kell ez nekem?
De hozzáteszem, hogy nem egy ilyen van. Sõt, van olyan is, amely bejegyzést meglátom a címlapon, s a parkbeli sétától is elmegy aznapra a kedvem.
Akkor mégse vagyok a címben megnevezett perverzió "élvezõje"? Vagy ennek is van light formája, mint egyes margarinoknak?
/Kép helye, ehun ni/
2009-10-15
~~DISCUSSION~~
| ← A hit nem ópium... | Hullik a hajam → |