Ági 60.
Egyrészt hihetetlen. Másrészt ... ott volt a helyem. Köszönöm Marcsi.
Ültem a kerekesszékben, és két szám volt amit ordítva végigbőgtem. Nyilván sokakat hoztam kínos helyzetbe. Nyilván seggrészegre ittam magam a vörösborral papírpohárból. (Kösz Marcsi ezt is.) Nyilván nem megszokott látvány a kerekesszékes nyomorék a koncerten. Pláne ha öreg néni.
Még bőgök egy sort.
Mert nem én vagyok...
És engem szeretnek. Amit nem értek, de, mint a gravitációt, elfogadom.
2016.12.11., 02:28
~~DISCUSSION~~
← Sál által mentett nap | A dicséret frusztrál → |