1.
Amikor ezt a dalt először meghallottam és elkezdtem olvasni a kiírt dalszöveget, fölkaptam a fejem. Bennem a zeneszeretet soha nem lesz elég erős, hogy elnyomja a nyelvészt, és rögtön jött a kérdés: de hát milyen nyelven énekel? Az első két sorban már van három ipszilon, nekem pedig örök fájdalmam, hogy miközben a lett ennyire csodaszép, nem használ ipszilont, pont a kedvenc betűmet. Ez nem lettül van. De nem is litvánul, az is világos, a kiírt szöveg tele van a litvánból hiányzó lett ékezetes betűkkel, én meg tízéves koromban is tudtam már, melyik nyelv milyen ékezetes betűket használ. Azt nem mondom, hogy magukat a szavakat fölismerném, hogy nem litvánul vannak, mert hát tíz szót se tudok litvánul; még azt se mondom, hogy fölismernék szavakat, amik a lettben nem léteznek (de létezhetnének, például nincs bennük ipszilon), mert ennyire lettül se tudok még.
Márpedig a balti nyelvek csak ketten maradtak, és ez kristálytisztán egy balti nyelv. Valahogy nem gondoltam az óporoszra, bár vannak kísérletek a rekonstruálására, de olyan keveset tudunk róla, hogy szerintem csak egy mesterséges nyelvet lehet létrehozni, amiben benne van az óporoszból ismert maroknyi szó és nyelvtani szabály, és elnevezni óporosznak. Ez viszont egy szemlátomást élő, valóságos nyelv. Valērija Satibaldijeva kristálytiszta kiejtéséből még a fonetikai sajátságai is összeállíthatók és eldifferenciálhatók a lettől (a litvántól is, csak azt nem ismerem eléggé). De hogy hívják?
Az sem segített, hogy a kislány Ludzába valósi. Segítenie kellett volna, de jelenleg egy tucatnál kevesebb lettországi város helyét ismerem, és Ludza eddig nem volt köztük. (Skrīveri természetesen igen!)
A válasz magából a dalszövegből derült ki. Latgaliskūs Dāmu popus. Ez a dal latgalul van.
Nem tudtam meg, hogy a latgal a lett egyik nyelvjárása vagy a harmadik balti nyelv – nem tudja senki, a szakemberek vitatkoznak. A balti nyelvtörténet egy tarkabarka zűrzavar, folyamatos keleti szláv, nyugati szláv, nyugati germán, északi germán, finnségi és latin befolyás alatt gomolyogtak a balti nyelvek, egy kicsi területen összezsúfolódva. Közúton Rīgától ötszáz, Vilniustól csak háromszáz kilométerre van Białystok, ahol Zamenhof a nyelvi sokféleség miatt jutott arra a meggyőződésre, hogy létre kell hoznia egy (később eszperantónak nevezett) közvetítő nyelvet. És neki már csak négynyelvű város jutott. De a lett nép úgy jött létre, hogy féltucat vagy még több balti törzs olvadt össze szlávokkal, germánokkal, uráliakkal való folyamatos keveredés közben. A litván nép is. Ugyanakkor ezek a törzsek vagy egy részük megőrizte önálló létét is, ma is vannak lettek, akik latgaloknak mondják magukat, kétszázezer ember ért latgalul, függetlenül attól, hogy külön nyelv-e vagy sem. Ami nagyon sok, az ország tizedrésze, miközben lettül is csak másfélmillióan tudnak.
2.
Ludza Lettország legöregebb városa, története tipikus baltikumi történet. A latgalok várára a livón lovagrend épített egy várat; ők németek voltak, a teuton lovagrend része, de egy finnugor nép földjéről kapták a nevüket. Aztán része lett a lengyel–litván perszonáluniónak, a wendeni vajdaságnak. Wenden is német név, de a vend törzs után kapta, akik szlávok voltak; ma is őrzi nevüket például Ventspils városa, de Wenden mai neve Cēsis. Lengyelország (egyik) felosztása után Ludza orosz birtok lett, a vityebszki kormányzóság része; ez a város viszont belarusz, ma Vicebszknek hívják. Aztán jött a náci uralom, majd a szovjet.
Szóval tipikus baltikumi történet, egész Baltiában így volt, ez a terület együtt sírt, együtt nevetett végig a történelemben, hiszen a három mai balti állam összesen nincs kétszer akkora, mint Magyarország.
Ludza kilencezer lakosából ötezer a lett, de ez a latgalokat is tartalmazza, a többi orosz, belarusz, ukrán, lengyel, litván, egyéb.
3.
Érdekes név az, hogy Satibaldijeva. A -jeva végződés nem balti, hanem keleti szláv, hímnemű alakja az oroszban -jev, de a lettben természetesen -jevs. Sok orosz él Lettországban, de ez a név nem orosz, én rögtön törökséginek azonosítottam, s nem is tévedtem: Kazahsztánban ma is élnek névrokonaik, de ők a szláv végződést már levették, a Сатыбалды névalakot használják. Egy ennyire jellegzetesen török név nem kerülhetett Lettországból Kazahsztánba, csak megfordítva, tehát az eredetiben ы hangok vannak, ami a lettben nincsen – de a latgalban van, éppen ezt a hangot jelöli az ipszilon. Vagyis ez a névnek nem latgal, hanem lett alakja. Egy latgal kislány, akinek kazah családneve van orosz végződéssel, lett fonetikával. Négy nyelv kergetőzik a nevében, vagy ha a latgal csak nyelvjárás, akkor három és fél. A keresztneve pedig latin, lettesítve vagy latgalosítva, ez esetben nincs különbség.
A globalizmus ellen acsargók olyan harcot vívnak, amit már évszázadokkal ezelőtt elvesztettek.