Többször szó esett arról, hogy hány vonásból állnak az egyes jelek. Sokszor éppenséggel nem annyiból, amennyiből az ember gondolná. Nézzük meg, miért.
A 
jelnek fontos szerepe van a kínai kalligráfiában: az összes vonástípust tartalmazza, jó szemléltetőeszköz. A vonásoknak nevük van.
Piros: 
diǎn, vagyis pont. Az íróecsetet hozzáérintjük a papírhoz.
Sárga: 
héng, vízszintes vonal. Balról jobbra húzzuk.
Zöld: 
shù, függőleges vonal. Felülről lefelé húzzuk.
Lila: 
gōu, vonás végéhez illesztett kampó.
Világoskék: 
tí, balról jobbra emelkedő ferde vonás.
Sötétkék: 
piě, jobbról balra ereszkedő ferde vonás.
Fehér: 
duǎnpiě, jobbról balra ereszkedő, rövid ferde vonás.
Barna: 
nà, balról jobbra ereszkedő vonás.
Ha már a vonásokat megismertük, a sorrendjüket is megismerhetjük. Van néhány szabály, amik megmondják, milyen sorrendben kell meghúzni a vonásokat.
A két fő szabály: felülről lefelé és balról jobbra. Ezek megadják az olyan jelek írásmódját, mint
és
. Érvényesek a többrészes jelekre is, mint
(előbb a kereszt, aztán a négyzet).
Négyzetet (
) így rajzolunk: először a bal oldala, majd egyetlen vonással a teteje és a jobb oldala, végül az alja. Ha a négyzetnek tartalma is van, azt előbb rajzoljuk meg, mint az alját. Ez a rendszer érvényes olyan jelekre is, mint
: először megrajzoljuk a két felső vízszintes vonalat, majd a függőlegeset, és csak utolsónak az alsó vonalat.
A középső vonalat a kétoldalt levő szimmetrikus részek előtt rajzoljuk meg:
. Ezért nc ennek a jelnek a
cāngjié-kódja.
Kereszt
rajzolását a vízszintes vonallal kezdjük.
Ha ívelt vonalak kereszteződnek (
), előbb a jobbról balra ereszkedő vonalat rajzoljuk meg.
A pontokat (
) általában utolsóként tesszük ki.
»»»»»»
Láng Attila D., 2007.2.9.
