Éppen elém került megint a Harc a szalamandrákkal, s úgy gondoltam, megírom ezt a cikkecskét. A könyv igazán jó, bár én nehezen tudom szeretni, van benne viszont valami, amivel Čapek remekművet alkotott. Egy jegyzetben szerepel, aminek ez a szövege: „Vö. a mellékelt nagy jelentőségű újságkivágást, mely sajnos ismeretlen nyelven íródott, és így lefordíthatatlan:”, és ezt követi az újságkivágás, ami a MEK-beli wordös példányban képként szerepel, ahhoz is be kell kapcsolni a végjegyzeteket. Angol változatban szörnyen hibásra sikeredett. Úgyhogy csináltam leiratot.
No, kérem, így kell nyelvet gyártani. A nyelvnek, amely mindössze ebben a pár sorban létezik, Čapek rögtön alkotott fonetikát, nyelvtant és kulturális hátteret. Persze mindháromról csak találgatni lehet, de megalapozottan.
A ch betűkapcsolat feltehetően s-et jelent, nem pedig cs-t, ámbár semmi akadálya olyan szó létezésének, mint kcsri, de a nyelv hangzásvilágából inkább az s következik.
A bwtat és limbw szavakból ítélve viszont a w gyaníthatóan inkább az előző mássalhangzó ajakkerekítését jelenti, semmint egy w mássalhangzót (kivéve bizonyára az aposztróf után), és ezt kombinálva a m’bengwe szóval arra lehet tippelni, hogy az ng betűkapcsolat két külön mássalhangzó, nem ŋ hang.
A helyesírás érdekes keveréke a francia és az angol elemeknek. Az ékezetes magánhangzók mind franciák, viszont az ur szó franciásan ejtve ür lenne, ami nem illik ide, tehát ez inkább ur és angol rendszerű, akárcsak a w betű gyakori használata, a kh és dh betűkapcsolat. Az aposztrófok bőséges hatása francia és angol eredetű egyaránt lehet; az nem kideríthető, hogy az aposztróf nyelvtani kapcsolatot jelöl-e vagy valamilyen hangot, de Čapek idejében a glottális plozíva aposztróffal jelölése, ha jól tévedek, még nem volt ismeretes.
A moïmoï világosan francia átvétel és a jelentése is egyértelmű, a kalapos magánhangzók viszont jelenthetnek nazálist, hosszút vagy bármit. A salaam szóban ugyan dupla a jelenti a hosszú magánhangzót, de ez mint jövevényszó lehet kivétel.
Mindebből szépen kirajzolódik, hogy nyelvünket angol, francia és iszlám hatás érte, és ebből is, a hangtanból is arra következtethetünk, hogy Fekete-Afrikában beszélik, egy olyan vidéken, aminek Simbwana a neve.
És az olvasók kilencvenkilenc százaléka az érthetetlen szöveget látva alighanem átugorja, így aztán nem érvényesül a klassz poén a Salaam Anderrel.