Igazából nincsen itten semmi gáz, jelentem tisztelettel. A dolog végtelenül egyszerű.
Vegyünk egy országot, ami gázt vásárol az oroszoktól, lehet ez Magyarország, de Lengyelország vagy Hollandia is, tökmindegy. Nevezzük vevőnek. Ebben az országban valaki szerződésben áll a Gazprommal, esetleg egy alvállalkozójával, esetleg egy ukrán céggel, ez is tökmindegy, nevezzük az illetőt eladónak, vevőnek pedig a pontosság kedvéért nem az országot, ahol megveszik a gázt, hanem a céget, amelyik megveszi, aztán eladja az ország különböző gázszolgáltatóinak.
Nomármost. Ha az állampolgár azt észleli, hogy a fűtőtest vagy a gáztűzhely nem megfelelően, ne adj’ Isten egyáltalán nem működik, akkor egyetlen dolgot tehet. Felelősségre vonja a gázszolgáltatóját, amivel szerződésben áll. A szerződés értelmében a gázszolgáltató (és nem valaki más) köteles az állampolgárnak a pénzéért gázt szolgáltatni. A felelősségre vonásnak sokféle válfaja van, egy ügyfélszolgálatra megeresztett telefontól egészen a peres eljárásig.
A gázszolgáltatónak természetesen jogában áll a maga részéről pedig a fent körbehatárolt vevőt vonni felelősségre, mert nekik is van egy szerződésük, ami azt okozza, hogy a vevő köteles a gázszolgáltatónak átadni az általa kifizetett gázt.
Ezek után a vevő logikusan az eladót vonja felelősségre, hiszen nekik is van szerződésük, mely szerint az eladó a vevőnek bizonyos mennyiségű gázt adott összegért ad el. A vevő fizetett, vagy a megbeszélt ütemezés szerint fizetni fog, az árut ki kell adni.
De arról abszolúte szó sincsen, erre nagyon tessék figyelni, hogy:
– Gázművek? Kéz’csók’lom, gáz van: nincsen gáz.
– Igen, tudunk a problémáról. Sajnos a hiba nem nálunk van. Az orosz Gazprom és az ukránok közötti ellentét…
Szóval erről szó sincsen. Az előfizetőnek abszolúte semmi köze hozzá. Az előfizető a szolgáltatóval áll szerződésben, akit esetleg beperel, ha nem kapja meg azt a szolgáltatást, ami neki jár. Miközben fütyül arra, hogy mi újság a szolgáltató és a vevő, avagy a vevő és az eladó viszonylatában; neki ehhez semmi köze sincsen. A szolgáltató hasonlóképpen esetleg bepereli a vevőt, a vevő pedig az eladót, függetlenül attól, hogy mi a helyzet a többiekkel. A szolgáltató például, ha pereli a vevőt, nem azért pereli, mert őt beperelték, és a várható kártérítéseket tovább akarja perelni azon, aki miatt nem tudott megfelelően szolgáltatni; fenéket. A szolgáltató, ha perel, azért perel, mert megállapodott valakivel valamiben, és az illető nem tartotta be.
A szabályok végtelenül egyszerűek. Ha valakitől valamit megrendeltem, és nem szállítja megfelelően, akkor a törvény szerint többféle szankcióval élhetek. Például beperelhetem. Ebből a szempontból tökéletesen közömbös, hogy én ki vagyok: a szolgáltató, aki arra használja a gázt, hogy viszonteladja az állampolgárnak, vagy az állampolgár, aki arra használja, hogy a csirkét megsüsse vele.
Egyébként szólnék, hogy van egy másfajta szankció is, amit érdemes lenne kipróbálni. Tegyük fel, hogy én a Józsitól mindennap veszek csimbulát, mindig egy forintért. Józsi egyszer csak bejelenti, hogy mostantól öt forint lesz a csimbula. Körülnézek a piacon: Józsin kívül csak Karcsi árul csimbulát, nyolc forintért, de ő nem emelte az árait, nála mindig is nyolc forint volt. Mármost két dolgot tehetek. Az egyik az, hogy megveszem Józsitól öt forintért, mert pillanatnyilag nála kapható a legolcsóbb csimbula. A másik az, hogy bejelentem: én mától bizony Karcsitól veszem a csimbulát, mert lehet, hogy ez még Józsi új tarifájánál is magasabb, de Karcsi mindig is ennyiért adta, és én a megbízhatóságot fontosabbnak tartom.
Ezt nem azért csinálom, mert a pénztárcám ellensége vagyok, hanem mert elgondolkodom valamin. Ha Józsi felemelhette a csimbula árát egy forintról ötre, és én még mindig megveszem tőle, akkor Józsi rá fog jönni, hogy árat emelni nagyon kifizetődő dolog, és esetleg legközelebb fölemeli hétre. Akkor még mindig olcsóbb lesz Karcsinál, tehát ha most kitartottam őmellette, akkor hét forintért is ki fogok tartani. Ráadásul ha Karcsi látja, hogy én kitartok Józsi mellett az emelés ellenére is, akkor lehet, hogy felemeli a csimbula árát tíz forintra, mert ha Józsi vevői kibírják az emelést, akkor a sajátjainak is ki kell. Akkor pedig Józsi nyugodtan emelhet kilencre is, még mindig olcsóbb marad.
Így végül azzal, hogy most meg akartam takarítani négy forintot, egy végeláthatatlan áremelési versenyt indítottam be, és lehet, hogy egy év múlva száz forintért fogom venni a csimbulát.