Láttam kamaszkoromban, talán később is, de már évtizedek óta nem, és szinkronizálva még sosem. Ez borzalmas. Sajnálom, nincsenek szavak. Rettenetes, nyögvenyelős, hamis, erőltetett, vontatott.
Jók voltak Erzsebet Foldi, aki még úgy táncolt, mint egy valóságos ember és nem mint egy robot, de aztán soha többé nem állt kamera elé, és ezek után meg is értem; Jessica unokahúgom, aki képzeletbeli létére valóságosabb volt, mint a valódi emberek együttvéve; és a dühödt Vivaldi-concerto. Alla rustica.