Barta Nórának hívják és műket tud ugrani. De ez tökmindegy, nem a személy számít, hanem a jelenség. Van egy fiatal nő, akinek fáj a háta, és a miniszter beavatkozik, hogy ne kelljen szegénynek két és fél évet várnia a műtétre. Merthogy tönkretenné a karrierjét.
Én egy fiatal pasi vagyok, akinek csak öt hónapot kellett várnia a műtétre – aminek ma van az évfordulója –, és semmilyen miniszter nem avatkozott be az érdekemben. Pedig nekem is tönkretehette volna a betegség a karrieremet, mert olyan részem volt beteg, ami egy írónak nagyon fontos. Vártam, hogy majd jön a miniszter és szól, de nem. Ült és malmozott az ujjaival, fütyülve az én karrieremre. Szerintem nem szép dolog.
És van még egypár fiatal nő meg pasi, akik várnak műtétekre. Meg egypár középkorú meg egypár öreg. És az összes miniszter malmozik az ujjaival. Szerintem ez se szép dolog.
Disclaimer. Ha most az olvasó arra érez ingerenciát, hogy lecsesszen engemet, mert rosszat akarok Barta Nórának, akkor arra kérem, hogy írjon egy dörgedelmes levelet, amiben elmond engem mindennek, aztán dobja a kukába. Örömet szerez vele. Én sose akarok rosszat senkinek, csak nagyon idegesítenek a fejünkre ültetett arisztokraták, akik Roppantul Fontosak, akik miatt félre lehet dobni a rendes játékszabályokat, akik elsétálhatnak a hosszú sorok mellett és elsőként léphetnek be bárhová. De ez nem akadályoz meg abban, hogy gyógyulást kívánjak ennek a hölgynek, aki nem tehet róla, hogy kivételeznek a csoporttal, amibe tartozik.