Közönyös gyerekek

A mellékelt kép nagy lendülettel terjed a Facebookon. Láthatók rajta felülről lefelé:
  1. Rembrandt leghíresebb festménye, a méreteiben is impozáns, kultúrtörténeti jelentőségű Éjjeli őrjárat, amelyért 1642-ben a művész komoly összeget, ezerhatszáz guldent kapott, ma nyilván euróban is milliókat ér, de ennél sokkal fontosabb a hatás, amit az azóta eltelt három és fél évszázad festészetére és azon keresztül egyetemes művészetére gyakorolt. Ma a Rijksmuseumben van kiállítva egy róla elnevezett különteremben, a nyolcezer kiállított tárgy közül az egyik legnagyobb büszkeségük.
  2. Egy csapatra való érdektelen, közönyös gyerek (tizenegy fejet lehet megszámolni), akik nem értékelik, hogy eljuthattak ebbe a csodálatos múzeumba és saját szemükkel nézhetik meg ezt a hihetetlen kincset, hanem a telefonjaikat nyomkodják. Nem is sejtik, hogy lefényképezték őket és bemutatják a világnak ezt a kortünetet és kórtünetet, hiszen valósággal összefoglalja korunk betegségét egyetlen képen, mai társadalmunk riasztó értékvesztését, a civilizáció közeli pusztulását.
  3. Egy sokkal nagyobb csapatra való ostoba felnőtt, akik a pillanatnyi látványból ítélnek és halvány fogalmuk sincsen a valóságos körülményekről. Pusztulást huhognak, amikor a fejlődést látják.
  Úgyhogy vissza föl!
  2. Egy csapatra való érdeklődő, művelt gyerek (tizenegy fejet lehet megszámolni), akik már megnézték a képet közelről, hosszasan, és meghallgatták a szakértő magyarázatát. Most pedig leültek a külön ezért odarakott ülőhelyekre – amik nem is a kép felé fordulnak, mert minek – és a múzeum okostelefonos alkalmazása és más eszközök segítségével éppen megírják a leckéjüket, a festményről, Rembrandtról, az egyetemes művészetről. Mostanra már nyilván tudják, hogy az Éjjeli őrjárat eredetileg minden volt, csak éjjeli nem, amikor háromszáz év után megtisztították, kiderült, hogy Rembrandt nappali verőfényben festette meg az alakokat. Talán éppen arról olvasnak, hogy kicsodák azok az emberek a képen, Purmerlandt báró, aki parancsot ad Vlaerdingen lovagnak, hogy vonultassa ki századát, és körülöttük a többiek. Mindenki létező személy a képen, a festmény megrendelői. Vagy arról, hogy a kép eredetileg nagyobb volt, de 1715-ben lemetéltek a széleiből, hogy elférjen két oszlop között. Rengeteg mindent lehet tudni egy ilyen nagymúltú műalkotásról és körülményeiről, és ezek a gyerekek egy részét már tudják. Ezzel tágul világképük, művelt, széles látókörű felnőttek válnak belőlük.
  3. Az ostoba felnőttek viszont, akik a fotó láttán apokalipszist vizionálnak, nemcsak a rajta látható gyerekekről nem tudnak semmit. A festményről sem. Mert azt is ilyen felületesen nézték meg, ha egyáltalán látták valaha.

»»»»»»