Írtam néhány könyvértékelést a Molyra, gondoltam, legyenek meg itt is.
Natascha Kampusch: 3096 nap
Kampusch könyve kötelező olvasmány mindenkinek, akinek bármerről nézve köze van a pedofíliához, annak ellenére, hogy Priklopil nem is volt pedofil. Kampusch mindmáig nem beszélt kapcsolatuk szexuális részéről, bizonyára nem is fog, de érzékelhető, hogy Priklopil a fogság első éveiben egyáltalán nem molesztálta. Voltaképpen nem is erre a célra kellett neki – Kampusch könyvében elmondja, hogy szerinte miért volt rá szüksége Priklopilnak, és nála jobban igazán nem tudja senki.
Sajátos, hogy végig a tettes, néha a férfi megjelöléssel utal arra az emberre, akivel fél gyerekkorát töltötte. Semmi Priklopil, és végképp semmi Wolfgang. Miközben bizonyos mértékig kénytelen volt azonosulni vele, egyetlen „családtagjának” tekinteni, viszonyukat végig a teljes elutasítás jellemzi. Kampusch (gyűlöli, ha natascházzák) a fogságot lényébe építette ugyan, de az embert, aki azt okozta, soha. Egyszer közölte Priklopillal, hogy ez a helyzet csak egyikük halálával érhet véget. Tisztán és élesen látta kapcsolatukat akkor is, amikor még tartott, s utólag is.
Vladimir Nabokov: Lolita
Átolvastam mások értékeléseit, én nem tudok ilyen szépeket írni. Untam. Ebben persze szerepet játszhatott, hogy azért olvastam a könyvet, mert muszáj volt, ha nem lett volna muszáj, bele se lapozok. Körülbelül a második alkalommal már idegesítővé válik Humbert örökös ömlengése a nimfácskákról meg még több nimfácskákról, édes drága esküdt hölgyeim, édes drága esküdt hölgyeim. És tömegével vannak ilyen ömlengések. Voltaképpen az egész könyv egy ömlengés.
Nabokov kétségkívül hihetetlenül olvasott ember volt, de onnantól, hogy az irodalmi utalásokat ilyen töménységben zúdítja az emberre, már inkább sznobnak érzem, „látjátok, mennyi mindent olvastam?”, és ez engem zavar. Bocs.
Szerdahelyi István: Kevés szóval eszperantóul
A könyv sajátossága, hogy mielőtt rátér a valódi nyelvtanításra, egy hosszabb szakaszt szentel az amúgy hihetetlenül egyszerű ábécének. Először azokat a betűket veszi használatba, amik a magyarral megegyeznek (bcdfghijklmnoprtuvz), komplex mondatokat alkot velük, amiknek se fülük, se farkuk. Aztán akik ezt az akadályt már sikeresen vették, azokat beavatja az a, e és s betű misztériumába, és végül a legnagyobb zseniknek az ékezetes betűket is megmutatja. Aztán végre elkezd eszperantóul tanítani.
Engem halálba idegesített ezzel. A legtöbb könyvben az eszperantó ábécé fél oldal vagy még annyi se, hiszen többre nincs is szükség.
Baghy Gyula: Eszperantó nyelvkönyv
Én főként ebből tanultam meg a nyelvet tizenhat éves koromban. Rengeteg nyelvkönyv volt a kezemben nagyon sok nyelvhez, de mind közül ezt tartom a legjobbnak. Olvasmányos, kellemes, és minden benne van, amit a nyelvről tudni kell. Aki a könyv anyagát elsajátítja, gyakorlatilag tud eszperantóul, már csak némi szókincsbővítésre és gyakorlásra van szüksége.