Költő, mégiscsak

Hát szóval volt egy költő, aki olyanokat írt, hogy
  

S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir.

  Pedig a sire az kiejtve [saiə(ɹ)], olyan szavakra rímel, mint fire meg hire, a sírra semmiképp. A Wiktionary jegyzéke szerint nincs angol szó, ami a sírra rímelne, csak [-ɪə(r)] végű szavak vannak raktáron, de a sire ezek közé sem tartozik.
  Ugyanez a költő azt is írta, hogy „felköttetem a lord-majort”, ami nem rímszó, viszont a ritmus megköveteli, hogy úgy ejtsük, ahogy írva van, márpedig annak a kiejtése is [mɛə̯], egyszótagú, nem kettő.
  És lám, ezt a költőt igenis fölvették a periódusos rendszerbe.

Erről a megtiszteltetésről már lecsúsztam, de azt hiszem, a költői rangot mégiscsak kiérdemeltem. Ugyanis fél évvel ezelőtt ezt írtam:
  

Ar tevi kopā
Visā Eiropā
Ideju stropā

  Csakhogy most utánanéztem a Latviešu valodas pareizrakstības un pareizrunas vārdnīca függelékében (Ģeogrāfiskie nosaukumi). S ott bizony az áll, hogy Eiropa kiejtése [eĩrõpa], vagyis – ezt is hibásan kell ejteni, hogy rímeljen a másik két sorral…

»»»»»»