A Kissy imént elkészült huszonharmadik részéhez ajánlóképpen nem egy hosszabb részletet, hanem több apró töredéket válogattam össze.
– Végig utaztam így, nagy fülkékkel fejéjemen – és odalibbent egy csapat vadidegen elé, akik megbámulták az egérfüles hajpántot és vigyorogtak. – Mindenki így nézett fülkéket. Egész időben Flugzeugrepülőnek orrától farkájáig mindenki bámulta egéres fülkéket, és vigyorgottak. Volt kislány kettő is vagy három, akik sugdolózták anyujukat, amikor meglátták fülkéket, és Kissy tudja is ám, hogy miről.
Tökéletes repülő csészealj volt, talán fél méter volt az átmérője, felül domború, alul laposabb, bronzos fénnyel csillogott, viszont színes fények egyáltalán nem világítottak rajta. De legalább halkan zúgott.
– Okvetlenül – vágta rá Nimby lelkesen, és karon fogta kedvesét. – Mi más kellhet egy csodálatos reggelhez? Ünnepi asztal, születésnapos kicsim gyönyörű mosolya és bájos, hatalmas fülei, s mindehhez egy vérfertőző, perverz apa válogatott disznóságokat mesél a hatéves kislányáról. Minden együtt van, tökéletes! Egy apróság hiányzik még, de reggeli után az is meglesz, néhány repülőjegy, taxi, lesben állás, majd egy rendkívüli szépségű, a holnapi lapok címoldalára kívánkozó tökönrúgás. Boldog születésnapot!
Az út elágazott, Kissy a jobb szélén haladt, hát jobbra fordult, s meglátta a toronyház pálmafákkal díszített, csillogó-villogó kapuját. Hát persze hogy van kapuja a nyolcadik vagy a tizedik emeleten, mi sem természetesebb.
Ha Annéék megtudják, hogy Elke szobára ment egy vadidegen sráccal, valamennyiüket a cicák elé vetik, ez biztos. Pedig a randit maga Isabelle néni szervezte meg, miközben Johann ott ült mellette, Anne pedig vele szemben, így a cicákra komoly az esély. A srácot Richard-nak hívták, Kissy nem találkozott vele, csak letette a zsebet a Versailles szálloda előtt és továbbment. A kislány besétált a recepcióra és annyit mondott:
– Nagy Zöld Hegy küldötte jönni Kicsi Föld sápadtarcújaihoz lesni Fürge Szarvast, uff.
– Mit akartok tőlem?
– Amit te. A gyereket.
– Csak nem képzelitek, hogy odaadom?
– Emlékezz, mit ígértünk. Olyan ajánlatot teszünk, amit nem tudsz majd visszautasítani.
– El tudom képzelni. Két kamaszlány, akik gyereket rabolnak… gondolom, a pornómaffiának dolgoztok. Igaz?
Igen, a lányok szégyellték magukat, de Kissy vesékbe látó tekintete – a D’Aubisson egerektől tanulta – azért észrevette, mennyire örülnek, hogy itt lehetnek a csapattal, együtt vacsoráznak nagyfülű példaképeikkel, méghozzá éppen itt, a központi egérlyukban.
– Akkor… nekünk is félni kell a macskáktól?
Elke fölpattant.
– Ezt azonnal vonítsad vissza! Semmit a Jerry Alapítvány kisegere nem féli macskától! Hé, te! Állj meg! – Macska Kettőre mutatott, az őszi alomból, aki valamivel távolabb most megállt és értetlen „ki, én?” arckifejezéssel bámult a zsebre, aki hirtelen átszelte a köztük levő távolságot és a megiramodó kismacskára vetette magát. A farkát kapta el. Kissy elismerően bólintott. Egy féléves macska nagyon gyors, de Elke még gyorsabb!