Kiradírozták a térképet
A kép közepén látható Dahala Khagrabari 1/51-es számú hétezer négyzetméteres indiai jutaföld, amelynek tulajdonosa külföldön él, a csövével jobb felé mutató pisztoly alakú területen: ez Upancsauki Bhadzsni bangladesi falu, amelyet viszont körbevesz Balapara Khagrabari indiai falu, amelyet viszont körbevesz Debigandzs bangladesi város (224 ezer lakos). Dahala Khagrabari tehát Bangladesben található Indiában található Bangladesben található India, a világ egyetlen harmadik szintű enklávéja – volt. Huszonnégy órája ez mind átváltozott Bangladessé, mert a határ déli, bangladesi oldalán fekszik.
Debigandzstól északra ilyen a rendes országhatár. A kiírt városok Indiában vannak, a térkép bal és alsó része Banglades. Binnaguritól északra három bangladesi enklávé látható (valójában csak egy, Baikunthapun Teldhar, de három részből áll), a térkép nyugati szélén pedig egész felhő van belőlük. S bármerre indulunk a környéken, tucatjával hemzsegnek az enklávék. Tessék egy részlet messzebbről.
Sikarpur Indiában van, az olvasó ennek alapján kisilabizálhatja, hogy a kép melyik része melyik ország.
S így néz ki Dahala Khagrabari, a jutaföld, ahonnan elindultunk, az életben. Éppen aratják a jutát. A szaggatott vonal az országhatár, ami a valóságban nincsen ott, csak a határkövek jelzik, az egyik látható is.
(A kép Brendan R. Whyte Waiting for the Esquimo. An historical and documentary study of the Cooch Behar enclaves of India and Bangladesh című tanulmányából való, University of Melbourne, 2002–2004.)
Valaha létezett egy Kúcs Bihár nevű állam, a tizenhatodik században jött létre, a Mogul Birodalom szomszédja volt. A különféle rádzsák és maharadzsák ide-oda adogatták egymás között a területeket a rajtuk élőkkel együtt, amíg ez a tökéletes zűrzavar létre nem jött, több száz kisebb-nagyobb enklávéval, amelyek egy őrült bonyolultságú határ két oldalán vannak – de ez feltehetően nemigen zavart senkit, mert akkoriban aligha állt határőr mindenhol. Aztán az összes határ minden oldalán fekvő területeket bekebelezte Brit India, egyetlen ország volt, végképp nem kellett határőr. Hetven éve azonban az ország szétszakadt, a rangpuri körzet Kelet-Pakisztánhoz került, amelyet később elneveztek Bangladesnek, Nyugat-Bengál állam viszont Indiában maradt. Ettől kezdve ez egy modern értelemben vett országhatár, amin márpedig nem lehet csak úgy átsétálni, akkor sem, ha adott helyen épp nincs is szögesdrót, megbüntetik az embert. A számtalan apróbb-nagyobb cshit némelyikében nincsenek közművek, nincs kórház, nincsen semmi, mert minden a másik országban van, ahol az illetékesek széttárják a kezüket: ők nem szolgáltathatnak külföldre, tiltja a törvény, nagyon sajnálják. India és Banglades kapcsolata korántsem felhőtlen, a tömérdek széttagolt területen élő ötvenezer ember problémája elvész a két hatalmas, sok százmilliós népességű országban. Bár az is kérdés, hogy tényleg ötvenezer-e, a különböző népszámlálások teljesen más adatokat hoznak ki, annyi biztos, hogy ez nagyon sűrűn lakott vidék. Időnként megpróbáltak megegyezni, néha kötöttek is egyezményeket, amikkel egyes enklávék megszűntek, beolvadtak a környező országba, de a többség megmaradt.
Mostanáig. A röviden csak Cooch Biharnak nevezett vidék legkevesebb százhatvan enklávéjában tavasz óta feszült várakozással ünnepelnek. Mert végre megszületett a megállapodás. Augusztus 1-jétől az enklávék dzsungele megszűnt, csak egyetlen határvonal van, bár az alighanem ugyanolyan cirkalmas, mint volt. Az enklávék, kontraenklávék és kontra-kontraenklávék beolvadnak abba az országba, amely körülveszi őket. A lakosok végre személyi igazolványt kapnak, abban az országban, ahol élnek. Aki akar, elköltözhet hazulról – „haza”. Vagy maradhat otthon, egy másik országban.
Enklávék és exklávék sokfelé vannak a világban. Az osztrák Jungholz városát csak Németországból lehet megközelíteni, bár egyetlen ponton érintkezik Ausztria többi részével, de az egy hegycsúcs. Ez a hely Ausztriának exkláve, Németországnak enkláve, mert benne van, de van Németországnak hat exklávéja is, ebből öt Belgiumban, a legkisebb (Rückschlag) csak egy kertes házat foglal magában, s ha a tulajdonos a legrövidebb úton akar hazulról a hazájába jutni, átsétál az úton, egy keskeny erdősávon és a vasúton, alig pár métert. A hatodik német exklávét Svájc veszi körül, de Svájcnak van olasz enklávéja is.
A spanyol Llívia városát teljes egészében Franciaország veszi körül, délen két kilométerre van a rendes országhatár. Több exklávét hagytak szomszédaik területén a közép-ázsiai országok, Kirgízia, Üzbegisztán és Tadzsikisztán, de Örményország és Azerbajdzsán is kölcsönösen birtokol egypárat. S ami a Cooch Behar-i zűrzavar megszűntével világrekorderré lép elő, az a belga Baarle-Hertog és a holland Baarle-Nassau egymásba fonódott két városa, amelyeket Hollandia vesz körül, de összesen harminc apró darabkában egymást is körülveszik.
Hollandia–Belgiumban ez játék. A helyi lakosok időnként megteszik, hogy az egyik utcára nyíló ajtót befalazzák és a másik utcára nyitnak egyet, mert az adót aszerint kell fizetni, hogy melyik országból nyílik a bejárat a házba, és a másik országban éppen kedvezőbbek a szabályok. Egyébként vígan járkálnak keresztül a határokon, amik nem jelentenek többet turistalátványosságnál. Németország–Belgiumban, Svájcban, Franciaországban szintén játék. A rendes országhatár is már nagyon régóta az, nyugodt lélekkel átsétálnak rajta. India–Bangladesben nem játék, és sehol, ahol a két ország fenekedik egymásra.
Azaz dehogy a két ország. Csak a vezetőik.